Diétázók

A házaspárt hírből ismeritek – mondta karácsonyfanézőbe jött szomszédom, ha nincs ellenetekre, szilveszterezni velünk jönnének ők is. Négyszemélyes estét terveztünk, de igent mondtunk; a ti barátaitok a mieink is. A tomboló ifjonti idők félelme, hogy romosra táncoljuk a lakást, a múlté, üldögélős összejövetel lesz, ha valaki mégis ropni akarja, van jó néhány bakelitlemezünk; remek zene, nem ez a dallamszegény monoton, ami mostanában megy. Nem lesz túlzó trakta, feleségem, Kata hidegtálat tesz asztalra, a sós pogácsát én sütöm, anyám tanított rá; italban a szokásos: sör, bor, éjfél után bólé, markánsnak Árpi-féle házi pálinka. (Árpi barátom főzete a különleges ízek és a tiszta gyümölcs garanciája, karácsonykor megkóstoltuk, kiváló).

Gondolom, nem baj, a baráti házaspár vegán – mondta a szomszédom. Megnyugtattam, senki sem kényszerít rájuk egyetlen gramm húst vagy állattól valót sem, lelnek majd az asztalon sok mindent kedvükre. Mi meg nem eszünk koleszterint – tette hozzá a szomszéd, és semmit, amiben E-anyag, ételfesték vagy ízfokozó van. Felsoroltatta velem, milyen ételekkel készülünk. Udvariasan húzta a száját: ebben tej, abban sajt, a tortában vaj, a sültben zsír, a fehér kenyérben is mennyi ártalmas… Az internetről tájékozódik, csak egy kis odafigyelés kell, ennyit megtehetünk az egészségünkért – mondta, ez nem divat, ez életfelfogás. Rostokról és természetes anyagokról beszélt, ha akarom, fejben kiszámolja ideális testsúlyomat, és kapásból megmondja, hány kalóriát ehetek naponta. Most már isten bizony nekilátok, a bikinimbe úgy kellett már tavaly is belepréselnem magam – csacsogott minap a felesége. Nem tudom, miért aggódik, csinos, karcsú, udvariasan kifejeztem reményemet, tán csak nem épp a mi terített asztalunknál kezd majd koplalni.