magyarságéseurópa

Egy süllyedő hajó utasainak helyzete irigylésre méltónak semmi esetre sem nevezhető, de mit mondjunk azokról, akikre rázárták a kajüt ajtaját? Vagy képzeljünk el egy erdőt, amely kigyullad, a lángok sebesen terjednek, és eközben egy kis házban, az erdő közepén a családfő gyötri, kínozza gyermekeit. Rövidesen bennégnek mind, bűnösök és ártatlanok. Mi ebből a tanulság? Szorongó típus vagyok, zsinórban tudnám ontani az efféle történeteket, de hangulati előkészítésnek ennyi megteszi.

Nem tudom eldönteni, hogy miről írjak, ez a helyzet. Vajon üres fenyegetésnek, a megmásíthatatlan végzet beteljesedésének, vagy éppen vigasztalásnak veszi a megkínzott gyermek az erdőtűzről szóló híradást? Nyugtalanítsam-e olvasóimat a világ sok bajával, amikor jól tudom, hogy mással vannak elfoglalva. Mert nekünk, magyaroknak itt van a másik magyar, országunk rákfenéje. Tőle kell megvédenünk magunkat, őt kell megsemmisíteni, és ez az egyetlen, amiben mi mind egyetértünk. (Az már persze nézőpont kérdése, hogy ki a másik.)

Komolyra fordítva a szót – nem mintha a fentieket vicces kedvemben írnám –, lehet-e valóban és főleg szabad-e másról beszélni, amikor egy új kényuralmi rendszer a törvényes látszattal sem törődve, a szemünk láttára tiporja el a szabad gondolat utolsó menedékeit, osztja fel hívei között a nemzet vagyonát, s válik cinkosává elvetemült keleti despotáknak? Nem kelt-e jogos visszatetszést már maga a kísérlet, ha valaki megpróbál felülemelkedni azokon a jogos félelmeken, valós sérelmeken, amelyek újra és újra arra késztetnek bennünket, hogy alig varasodó sebeinkben vájkáljunk, ahelyett, hogy a gyülekező sötét felhőkkel törődnénk? Igen, de hogyha tiltakozom a múlt meghamisítása ellen, egyúttal színt kell vallanom, milyen jövő vár ránk szerintem ezen a bolygón. Amikor, mondjuk, megpróbálom elmagyarázni, miért a biztos szakadékba vezet az út, amelyen az autóipari beszállítóvá degradált magyar gazdaság dübörög, s a mezőgazdasági nagybirtok uniós támogatásból vegetál, nem kerülhetem el, hogy szót ejtsek a szabadkereskedelmi világrend kilátásairól. S hogyha nem a KGB ügynöke, inkább konstruktív ellenzék lennék az Európai Unióban, számot kell vetnem Európa mostani állapotával.