Airbus-üzemeltetés: bombaüzlet NER módra

Kikértük az üzemeltetési szerződést: az állam nem használhatja teljesen szabadon a 17 milliárd forintért megvásárolt teherszállító gépet, noha ezzel az igénnyel indokolták a repülő beszerzését. Ráadásul az egy fuvarra vetített költségek többre jönnek ki, mint tavaly tavasszal, amikor a piacról – a Wizz Airtől – vásárolt az állam cargoszolgáltatást.

Játsszunk el a gondolattal: vásárolunk egy teherautót, mondjuk, 17 millió forintért, mert az elmúlt időszakban többször is szükségünk lett volna ilyen járműre. Korábban bérelni kényszerültünk – alkalmanként 72 ezer forintért –, és bár meg voltunk elégedve a szolgáltatással, stabilabb rendelkezésre állásra van igényünk. Van ilyen, még akkor is, ha egyébként a járműre napi szinten nincs is szükségünk. Így azt üzemeltetésbe adjuk egy fuvarozónak, aki régi jó haverunk. A feltételek a következők: a cég kifizeti a különböző engedélyek beszerzésével járó díjakat, a sofőrök képzését – mindezek egyszeri nagyobb, közel 300 ezer forintos kiadásként jelentkeznek nála. Valamint fizeti a használattal kapcsolatban felmerülő hatósági díjak egy részét – ami további körülbelül 180 ezer forint, évente. De egyebet nem.

Az igazán nagy, éves szinten mintegy 700 ezer forintos kiadást jelentő rendszeres műszaki karbantartásért pedig fizetünk inkább mi, mint ahogy a biztosításért is magunk kívánunk felelni.

• Életszerű-e, hogy kiadunk egyszeri 17 milliót, és évente további 700 ezret egy teherkocsira azért, hogy azt csak bizonyos feltételekkel használjuk, miközben haverunk pénzt keres vele?
• Aki pedig mindezzel igazán jól jár, egy magát rendre magyarként feltüntető, a valóságban azonban ízig-vérig multinacionális cég
• a Wizz Air csak akkor köteles a tulajdonos utasításainak megfelelően üzemeltetni a gépet, ha a tulajdonos legalább 48 órával korábban jelzi ez irányú igényét

A teljes cikket a Magyar Hang március 5-én megjelent 2021/10. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!