Trainspotting

Nemrégiben megtudtam, hogy a cheerleaderkedés is sport. Meglepődtem némiképp. Habár azok után, hogy a breaktánc felkerült a nyári olimpiák műsorára, és 2024-ben debütál Párizsban, igazándiból nincs miért csodálkozni. Természetesen eszem ágában sincs elvitatni a cheerleaderektől a jogot, hogy sportnak nevezzék áldásos tevékenységüket, hiszen eleve nagyon szeretem őket, különösen a szerencsésebb univerzumok látványosabb jégkorongmérkőzésein. Egyértelműen hasznos teremtményei ők a Jóistennek. Nem sok mindenért vagyok oda napjainkban, ami a hibbant Amerikából érkezik, de a cheerleaderek tényleg feldobják szerintem a különböző eseményeket. Emelik e rendezvények fényét. Majdhogynem szó szerint.

Azóta ráadásul azt is megtudtam, hogy a trainspottingot bizonyos berkekben ugyancsak sportnak titulálják. Hát ez is érdekes. A trainspotterek azok a személyek, akik keresztül-kasul utazzák az országot-világot kötött pályán, de nem a tájak, a városok, az emberek érdeklik őket, ehelyett agyba-főbe fényképezik és videózzák a vonatokat, és minden velük kapcsolatos információnak a birtokában vannak. Azt hiszem, pontos magyar kifejezés a trainspottingra sincs, elég bután hangzik, hogy vonatrajongó vagy netántán -megfigyelő, közel sem fejezik ki ezek a kifejezések a lényeget. Még a vonatmegszállott sem elég jó. Már csak arra lennék kíváncsi, ez is mikor lesz olimpiai sportág, és ha igen, akkor valamilyen mérhető változata kerül-e terítékre, vagy pontozásos alapon derít fényt a tekintélyes zsűri a leendő győztesek kilétére.