Ezerkilencszázharminchét szeptemberében az akkor 1334 lélekszámú Dudaron megjelent néhány angol és német kutató, hogy szociográfiai igényességgel tíz napon keresztül megfigyelje és feljegyezze a Veszprém megyei kistelepülés életét. A brit Institute of Sociology által szervezett (és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának segítségével lebonyolított) kutatás sorsáról sokáig semmit sem tudtunk. Lencsés Gyula, a Szegedi Tudományegyetem szociológiai tanszékének adjunktusa 2013-ban egy angliai levéltárban rábukkant a dudari gyűjtés majd’ kétezer oldalas hagyatékára. Lefotózta és digitalizálta az anyagot, majd 2019-ben a Gondolat Kiadónál (a Magyarország felfedezése sorozatban) meg is jelentetett egy vaskos könyvet erről. A munka értékét jól jelzi, hogy munkájának tavaly a Magyar Levéltárosok Egyesülete a legjobb tanulmánykötet díját adta.
Az 1930-as évtized a magyarországi falukutatások fénykora volt, a helyzetről itthoni kutatók munkái nyomán elég sokat tudunk, de nagyon érdekes, hogyan látták mindezt idegen szemmel. A külföldi kutatócsoport tagjai a korszak legkiválóbb társadalomkutatói voltak: a londoni Institute of Sociology munkatársai Alexander Farquharson vezetésével; a berlini egyetemről Richard C. Thurnwald professzor és felesége Hilde; Willy Gierlich, aki a kölni egyetem szociológia tanszékének oktatója; a kanadai Gwendolyn Shand, aki épp Londonban volt diák a kutatás idején; valamint Herbert Bellmann, a Postund Bildarchiv der deutschen Volkskunde szerkesztője. A tanulmányút és gyűjtés nagy sikerrel zárult, Thurnwald professzor előadást tartott róla a rádióban, és úgy nyilatkozott, hogy egész Európában ez volt a legérdekesebb élménye.
A látogatók a dudari parasztcsaládok tisztaszobáiban voltak elszállásolva, és feldolgozták a falu és környékének növény- és állatvilágát, közösségi struktúráit, de egyes családok életét is. Saját munkájukról Alexander Farquharson így nyilatkozott: „Három csoportba osztva végeztük tanulmányainkat. Az egyik csoport geológiával és földrajzzal, a második a családi élettel, végül a harmadik csoport a népesedési statisztikával, a ki- és bevándorlás kérdéseivel foglalkozott.” A napirend így nézett ki: a vendégek a házigazda nyitott tűzhelyes konyhájában reggeliztek. Reggelitől ebédig házról házra járt a társaság, minden idegen mellett önkéntes tolmács segédkezett. Ebédre a kocsmában találkoztak, teára pedig a református tiszteletes nagy ebédlőjében, ahol mindennap felolvastak egy angolra fordított magyar tanulmányt. Vacsora után kendert törni, kukoricát fosztani, daloló lányokat hallgatni járt a társaság, utána pedig mindennap kikötöttek Teke László körjegyző vendégszerető lakásában, ahol jó somlói bor mellett hallgatták Bartók Béla gramofonlemezeit.
A faluban a mezőgazdasági tevékenységek mellett seprűkötéssel, járomfaragással, mészégetéssel, valamint fonás-szövéssel foglalkoztak. A férfiak megőrizték a régi háziszőttes ruháikat, de a nők ruháin már látszott a városi kultúra hatása. A mezőgazdasági munkákat, a házépítést és más hasonló feladatokat kalákában végezték. „A falu lakói büszkék, mentalitásuk keleties vonásokat, például bizonyos fokú kényelmességet és fatalizmust mutat. Ezért tartják őket a szomszédok a tatárok leszármazottjainak. Saját lakodalmi, keresztelői, temetési stb. szokásaik vannak” – írták. Gwendolyn Shand tanulmányt készített az amerikai kivándorlásban érintett dudari családokról, és ebben összehasonlította a dudariak és az amerikai emigránsok életmódját is.
A csapat összetétele kifejezetten alkalmas volt az igényes kutatómunkára. Összesen hat családról készült részletes riport, a helyi ranglétra mindkét oldaláról. Például Földesi Lajosról (43 éves), aki apja halálakor az apai házat és 10 hold földet örökölt, ehhez vettek még tízet, és ezen gazdálkodtak. „A földjük 5 különböző helyen van a falun kívül. 2 ló, 2 ökör, 3 tehén, 2 borjú, 1 csikó, 6 disznó, 11 malac, valamint számos liba, tyúk és csirke képezi az állatállományt. 5 disznót maguknak hizlalnak. Időnként adnak el libát és csirkét, és naponta kb. 8 liter tejet adnak le a tejgyűjtőbe. 1930 és 1936 között felújították a házat: új tetőt, új ablakokat, a tisztaszobába fapadlót, a konyhába járólapot raktak, a házat kívülről újravakolták, és kívül-belül újrafestették. A falusi parasztok közül a jómódúak közé tartoznak. Nevezetes nyári konyhájuk után a »nyárikonyhás Földesiéknek« hívják őket.” Velük ellentétben „Postás Jakab Pál (83 éves) nyolcgyermekes családban nőtt fel, neki magának kilenc gyermeke született. Az apja 16 holdjából neki járó egynegyed részből nagybátyja kiforgatta. Egész életében vagyontalanul, béresként és cselédként dolgozott.”
Gyakori a rokonok közötti házasság. A gyermekgondozást az anyák önállóan végzik, ehhez a bába tud tanácsadást nyújtani. „Az elmúlt 36 évben csak két gyermekágyi haláleset történt. A dudari parasztok örülnek, hogy a korszerű módszerekben is járatos fiatal bábájuk lesz, mert bár kevés anya hal meg gyermekágyban, a csecsemőhalandóság magas.” Bőrbetegség, fertőző betegség nincs. „Az alkoholizmus visszaszorult, nincs is rá pénzük, enyhe részegség csak ünnepek idején fordul elő.” Orvos nem lakik Dudaron. A körzeti orvos, aki tagja a községi képviselő-testületnek, kéthetente rendel a faluban. Ha a rendelési napokon kívül hívják, súlyos összegeket kell fizetni. „6 pengőt kér egy-egy vizitért, akár csinál valamit, akár nem.”
A falusi élet tradicionális elemeinek feltárása is érdekelte a látogatókat. A helyiek eljátszottak nekik egy falusi lakodalmat a menyasszony kikérésének szertartásától kezdve az esküvőt követő mulatozásig.
Gwendolyn Shand, aki később Kanada egyik fontos társadalomkutatója lett, így összegezte a Bakonyban szerzett élményeit: „Dudar örökre úgy marad meg bennem, mint valami egészen valószerűtlen élmény.”
A magyar kísérők egyike így emlékezett: „az idegenek tényleg habzsolták is ezt a furcsa és másutt alig látott ízes falatot. Dudaron együtt élnek még a hajdani parasztvilág összes formái klasszikus tisztáságban, de a malter már kiszikkadt, és csak egy külső szellő kell, hogy szétfújja az egészet.”
Lencsés Gyula: Angolok a Bakonyban. Az Institute of Sociology 1937-es dudari falukutatásának története és dokumentumai. Gondolat kiadó, 2019, 4500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/12. számában jelent meg, március 19-én.
