Íme, a hely, ahol ezerhétszáz forint a kenyér

Van egy rét Polyákbokor közepén, ami úgy négyévente játszótérré alakul. Szóban legalábbis, aztán hogy az itt élő családok elhiszik-e az ezzel kapcsolatos ígéreteket, az már az ő dolguk. Mindenesetre nem könnyű elképzelni, hogy miként festene Polyákbokor csúszdája, hintája és homokozója – most szétszórt betontömbök, legelésző kecskék és kódorgó tyúkok vannak a helyükön. És persze szemét, meg elszáradt gaz.

Csupán nyolc kilométerre vagyunk Nyíregyháza központjától, de Polyákbokorra ma is igaz, amit 1924-ben írt a vidékről a gyerekkorát itt töltő Móricz Zsigmond: „a nyíregyházi bokortanya valóságos falurendszer.” (…) De a rét mentén haladva mi már nem halljuk a „gyereksereg méhzümmögésszerű hangját”, mint Móricz. Ma a mosószeres pocsolyák partján kapirgáló baromfik kotkodácsolása, a tanya birkáinak bégetése és a közeli vadásztársaság puskáinak eldördülése adja ki a tanyasi alapzajt.

– Laktak itt valaha magyarok is, az a sor szinte teljesen magyar volt – mutat körbe autójából kipattanva Hendre András. Miután megvolt a szemle, ennyit jegyez csak meg: kihaltak.

A teljes riportot a Magyar Hang április 23-án megjelent, 2021/17. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!