„Nekünk nem ad áldást?” – Kórházlelkészek mesélnek a járvány alatti munkájukról

A történelmi keresztény egyházak kérésének megfelelően a papok, lelkészek is megkapják a koronavírus elleni oltást – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég. De milyen szerepe van az egyházi szereplőknek a kórházakban, mik a járvány alatti munka legnehezebb és leginspirálóbb pillanatai? Az érintetteket kérdeztük személyes élményeikről.

Gál Judit kórházlelkész, a Református Kórházlelkészi Szolgálat szakmai vezetője arról írt lapunk megkeresésére, amennyire természetes az orvos, ápoló, beteghordó, gyógytornász, és sok-sok egyéb munkatárs jelenléte a beteg mellett, az utóbbi évtizedekben ismét elérhetővé vált a kórházlelkész is. – Jelen van bárki számára, aki igényli a látogatást, beszélgetést. Meghatározó munkájában a beteglátogatás, ami gyakran lelki gondozói beszélgetéssé formálódik – mondja. Válasza szerint a járvány idején különösen is felerősödött a családok segítségkérése, és mivel jelen van a lelkész – ha beengedik a járvány idején is – , elérhető a kórházi dolgozók számára is.

– Nagyon különböző módon alakult a különböző kórházakban a szolgálatunk, de tény: „egy évvel kreatívabbak lettünk”, s sokkal többet imádkozunk; betegekkel, családokkal, dolgozókkal és értük, együtt és egyedül – meséli Gál Judit.

• Néhányan a covidrészlegeken is látogathatnak napi szinten
• „Amikor egy fertőzött beteg mellett olvasom az igét, s a másik ágyon megszólal a másik beteg: »Ide is jöjjön, és nekem is mondjon ilyen szépet!«”
• „Az ég küldött atya, csinálj már valamit, szenteld meg az osztályt, mert mi is itt pusztulunk!”

A teljes cikket a Magyar Hang április 23-án megjelent, 2021/17. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!