Miért dózerolták le Veszprém főutcáját és a körülötte álló negyedet a hatvanas-hetvenes években? Hogyan talált egymásra az építész és a párttitkár? Szabadulhat-e a 2023-ban kulturális fővárosként Európa elé lépő Veszprém a terhes örökségtől?
A városépítő ingerült és fáradt. Terveit megváltoztatják, naponta kell sziszifuszi küzdelmet vívnia városvezetőkkel, a tanáccsal és persze a helyi közvéleménnyel. Márton István, a veszprémi új városközpont építője panaszkodik így az őt felkereső Thiery Árpád írónak valamikor a hetvenes évek közepén. „Nekem 1968 óta nincs más, mint Veszprém” – mondja az építész. De akkor mi a baj? A „túlzott műemlék-centrikusság”, a „korszerűtlen hangulat” és „a vezetők korszerűtlen gondolkodása”.
Pedig Márton Istvánnak nincs oka panaszra: hosszú-hosszú időre rajta hagyta keze nyomát a városon. Bárhonnan érkezünk Veszprémbe, nem a székesegyház vagy a vele szemben álló ferences templom tornyára figyelünk fel, hanem az egyházi jelenlétet zárójelbe tevő, potyogó burkolatú húszemeletesre. Ha vesszük a fáradságot, és megállunk egy percre a belvárosban, az egykori takarékpénztár patinás sárga épülete előtt még feltűnőbb lesz a hiány, a disszonancia, amit a nyolcvanas évek eleje óta igyekeznek toldozni-foldozni. Csak hát a városszövet tíz esztendőn át, 1965-től tartó brutális rombolását lehetetlen eltüntetni.
Erről is olvashat még a cikkben:
• A munkatársai szerint éjszaka sofőrjével a kihalt várost járó, a megyeszékhely szocialista átszabásán gondolkodó Pap János olyan százezres Veszprémet akart, ahol az egyházi jelleg háttérbe szorul
• A korrekciót elvégző Ruttkay M. Gyula építész már csak tűzoltásra vállalkozhatott
• A megyeszékhely valószínűleg hosszú évtizedekig, talán egy évszázadig is nyögni fogja még az államszocialista kor brutális beavatkozását
A teljes cikket elolvashatja a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
