Egy jó céklaleves Csernobilban, alig pár száz méterre a felrobbant blokktól

Megszokhattuk, hogy a japánok különféle kütyükkel felszerelkezve utaznak, bárhova menjenek is a világon. És mindent lefényképeznek. Kissé morbid helyzet, hogy alig másfél hónappal a fukusimai nukleáris katasztrófát követően épp Csernobilban futunk össze japán kollégákkal. Akik természetesen itt is mindent lencsevégre kapnak, s mivel láthatóan nem bíznak meg helyi kísérőinkben, saját mérőműszerükkel is folyton azt vizsgálják, mekkora sugárterhelés ér éppen minket.

Utunkat pontosan a csernobili atomerőmű-katasztrófa negyedszázados évfordulójára időzítettük, vagyis 2011-et írtunk ekkor. Az üzemet kettős védelmi vonal veszi körbe: az első 30, a második 10 kilométerre húzódik a néhai négyes blokktól.

Az ukránok komolyan veszik a kontrollt. A lezárt zóna köré drótkerítést húztak, bejutni csak az ellenőrző pontoknál lehet, feltéve, ha rendelkezünk a rendkívüli helyzetek minisztériuma által kiadott engedéllyel. Miután nevünket előre leadták Kijevből, egyszerűen bejutunk.

Erről is olvashat még a cikkben:
• A sugárterhelés szintje ingadozik, néha lemegy 15 mikrosievertre, máskor 30 körülire emelkedik
• Az egykori város központjában a Hotel Polisszja épületébe lépek először
• Alig két-háromszáz méterre a felrobbant négyes blokktól jóízűen látunk neki a laktató menünek

A teljes cikket a Magyar Hang május 7-én megjelent, 2021/19. számában, az Időgép mellékletben olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!