Illemtan

A fogászat asszisztensnője a következőt szólította, a fiatal férfi még igazított a telefonján, felállt, és görkorcsolyán bevitorlázott a rendelőbe. A doktor előtt jégstoppal fékezett, gondolom, ide, igaz? – mutatott a fogorvosi székre, és leült. Bermudanadrág, harisnya, térdvédő, átizzadt trikóing vicces felirattal. A doktornak hirtelen Gaubek Rezső és Gyenes Rudolf, a két tánc- és illemtanár jutott eszébe, akiknek oktató óráit kamaszkorában, a hatvanas évek Budapestjén, a Majakovszkij utca 58-ban fél éven át látogatta (első emelet, nagyterem, kopott parketta, zongora, dob). Iskolai szervezés volt, toborozni a két táncmester tanteremről tanteremre járt.

Csaknem egész gimnáziumi osztályunk ott volt, legalább tanulsz valami illemet, mondta apám. A tánclépésekre alig, egy szőke copfos édes lányra emlékszem, soványka volt, mindig úgy helyezkedtem, ő legyen a partner (meghajlás, felkérés). A Cha-ChaCha filmhez a kis kisasszonyokat és a kis gavallérokat abból a tánciskolából válogatták.

Négy szót sohase mondj ki: „bezzeg az én időmben”. Ha eszedbe jut, megöregedtél. Különben is, nem csak a fiatalokkal van baj. Illem, etikett, viselkedés, tanácsadó cégek tanfolyamon tanítják, a nagy multik a teljes menedzsergarnitúrát rákötelezik; kinek hogy köszönjünk, ki nyújt kezet előre, fogadáson miről társalgunk, asztalnál villát, kést melyik kézbe.