Tévút, mi mégis arra léptünk

Orbán Viktor meggyőződése, hogy a jövő Ázsiáé, ezen belül kiemelten Kínáé és Oroszországé, hogy a Nyugat alkonyát éli, pont úgy, ahogy azt Oswald Spengler 1918-ban megjelent művében megjósolta. Spengler szerint a technológiára és tömegtársadalomra épített liberális kapitalista szerkezet megkövesedik, majd 2000 körül visszafordíthatatlan hanyatlásnak indul, átcsúszik a caesarizmusba, vagyis az alkotmányosságot átlépve a végrehajtó egyeduralmába, a mindent összpontosító hatalmi rendszerbe. Hogy aztán kétszáz év haláltusáját követően, véglegesen összeomoljon.

Az orbáni vízió szerint ezért hazánk jövője érdekében ki kell építeni azokat a kapcsolatokat, képességeket és tulajdonságokat, amelyek révén kimenekülhetünk az összeomlásra ítélt Európából. Hiszen ha megtaláljuk és megerősítjük ázsiai gyökereinket, visszaszerezzük ázsiai észjárásunkat és viselkedési formánkat, részesei lehetünk a jövő diadalmas kultúrájának. Nem alkalmi érdekszövetségről, hanem a jövő sikeres kultúrájának mielőbbi honosításáról van szó. A nyugati szellemiségű, a rothadó Európát propagáló CEU helyett jöjjön a Fudan Egyetem, mint a jövő sikeres kultúrájának zászlóshajója, a Közös Piac helyett az Új selyem út legyen gazdaságunk legfőbb eszköze. Hátat kell fordítanunk ezeréves, Szent István-i tévedésünknek, feladni az egyébként is sikertelen kísérleteinket és súlyos áldozatokkal járó erőfeszítéseinket, hogy Európa befogadjon bennünket. Nem fogadott be, mint ahogy nem fogadta be sem a törököket, sem a szerbeket.

Erről is olvashat még a cikkben:
• Vajon pontosan mi az, amit Kínától el kellene sajátítanunk
• Hogyan is követnénk az ázsiai modellt? Az Európai Unión belül, vagy azon kívül?
• Tigrisek vagyunk vagy legalább kölyökoroszlánok?

A teljes cikket a Magyar Hang május 14-én megjelent 2021/20. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!