Ha van valamiféle elvi alapvetés, amelyet a jelenlegi kormány – legalábbis saját állítása szerint – a külpolitikában képvisel, az leginkább úgy összegezhető, hogy a magyar nemzeti érdeket az szolgálja, ha egyetlen nagyhatalomtól sem kerülünk egyoldalú függőségbe. Azonban míg ez az elv önmagában nagyon szépen hangzik, addig a gyakorlat egészen más képet mutat. Ha a szavak helyett a tettekre figyelünk, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az orbáni külpolitika nagyon is egyoldalú gesztusokat tesz egyes keleti autoriter államok felé, miközben nyugati szövetségeseit vádolja autoriter magatartással, különösen amikor azok körében többé-kevésbé egységes, de az övétől eltérő álláspont, illetve cselekvési stratégia körvonalazódik. Ebből adódik az a különös alapállás, hogy a magyar kormány rendszeresen a saját szövetségi rendszerünkkel szemben folytat szabadságharcot, az e szövetségi rendszer riválisaival való nyílt kokettálást ellenben puszta reálpolitikának tekinti.
Ezt a legkönnyebb azzal magyarázni, hogy összenő, ami összetartozik, hiszen Orbán Viktor maga sem más, mint egy keleti despota. Ami politikai szlogenként akár hatékony is lehet, de nem feltétlenül segíti a mai magyar külpolitika logikájának jobb megértését. Az ugyanis a nemzeti érdekkel kapcsolatos fenti doktrína egyfajta sajátos, hallgatólagos kiegészítésén alapul, amely szerint az szolgálja az ország érdekét, illetve az veszi elejét az egyoldalú elköteleződésnek, ha bármely nemzetközi szereplővel képesek vagyunk különalkukat kötni. Kérdés, hogy valamilyen elvi megfontolásból vagy egyszerűen csak Orbán személyiségéből fakad, de a legutóbbi évek magyar külpolitikája egyre inkább figyelmen kívül hagyja a multilaterális szempontokat, és elsősorban bilaterális szempontok vezérlik. Magyarán nem többszereplős együttműködésekben, hanem kétoldalú egyezségekben gondolkodik, és minden közösen kialakított kompromisszumot alárendel annak – vagy akár felrúgni is hajlandó azért –, hogy az érdekei szerinti kétoldalú megállapodások lehetőségét megőrizze.
Erről is olvashat a cikkben:
• Nem csak autokráciákkal köt különalkukat Orbán
• Miért küzd a Fidesz a szorosabb uniós együttműködés ellen?
• Az orbáni külpolitika elsősorban az ő mozgásterét növeli, nem az országét
A teljes cikket a Magyar Hang június 11-én megjelent 2021/24. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
