Hatalom, technika

Bizonyos értelemben jó érzés volt látni, ahogy mintegy két héttel ezelőtt a kormánypárti megmondókommandó egy hamis hír kapcsán rászabadult Ferenc pápára. Kevés dolog tehette volna ugyanis egyértelműbbé, hogy a Fidesz által kínált politikai kereszténységben mennyi a politika és mennyi a kereszténység. Nem mintha a pápát ne lehetne kritizálni, akár keresztény oldalról is, hiszen Róma püspöke nem minden felekezet számára megfellebbezhetetlen tekintély. Ám ez az (állítólagos) konfliktus pontosan megmutatta, hogyan hull le a kegyesség álarca, amint a fideszes világi vallás vezetője mellett kell hűségesküt tenni. S így keresztényként is joggal érzi az ember, hogy nem az ő készülékében van a hiba, ha nem támogatja Orbán Viktor „keresztény” rendszerét.

Ebben – és csakis ebben – az értelemben jó érzés volt látni azt is, hogyan alakította át a kormánypárt az állítólagos pedofilellenes törvénycsomagot homoszexuálisellenes hisztériatörvénnyé. Ennél leplezetlenebbül ugyanis aligha mutatkozhatott volna meg, hogy a Fidesz politikája tényleg nem épül semmi másra, mint a konfliktusok öncélú gerjesztésére, hogy az országot a „józan többségre” és valamiféle megvetett, veszélyes, sőt eredendően gonosz kisebbségre oszthassa fel, az ellenzéki pártokat pedig az utóbbi támogatóiként állíthassa be. Aligha lehetne olyan témát találni, amelyhez a magyarok olyannyira egyöntetű elutasítással viszonyulnak, mint a pedofíliához; ahhoz, hogy ebből a társadalmi egyetértésből valaki konfliktust állítson elő – ahogy mondani szokták –, már tehetség kell. S valóban, ebben áll Orbán Viktor oly sokat emlegetett politikai tehetsége.

Erről is olvashat a cikkben:
• A Fidesznek egyetlen célja van ezzel a törvénnyel
• A „pedofilcsapda” kiötlői magasról tesznek a pedofília tényleges és potenciális áldozataira

A teljes cikket a Magyar Hang június 18-án megjelent 2021/25. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!