Telnek-múlnak az évtizedek, kopnak az évjáratok, nem győzzük számolni őket. Az idő az oka: búcsúznak a nagyok, akik részesei és alakítói voltak a történelmi sorsfordulóknak, és hozzá is tették a magukét az újjászületéshez. A borkultúráéhoz jelen esetben, a folyamat hajnalán, a múlt század 80-as és 90-es éveiben. A minap a badacsonyi Szeremley Hubától köszöntem el néhány újságoldallal arrébb, most a mátraaljai Szőke Mátyásra kell emlékeznem.
A gyöngyöstarjáni borosgazda talán kevésbé volt szem előtt, halálának hírével sem volt tele a magyar sajtó, futtában említették itt-ott, némelyek az általa leélt évek számát is tévesen adták meg. Nem érte meg a mester a 90-et sajnos, a 79. esztendejében járt. Egy-két hét késéssel bár, de hadd idézzek fel személyes szálakat. Vannak történetek, amelyekre támaszkodhatom. Szőke Mátyás azok egyike volt ugyanis, akikkel minden elkezdődött.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
