Szarkatoll, villamos, madeleine sütemény – 150 éve született Proust

Pátkai Rozina versfeldolgozós projektjét, az EM90-et hallgatom, így ismerkedve a méltatlanul feledett Erdély Miklós költészetével. Az Ásványgyapotban például ezt találva: „A dermesztően hideg vízben a fürdőzés örömeinek adóztam. / Olykor felsandítottam az épületre, ahová Proust visszavonult. / Papírfehéren világított a párnafestékszínű atlanti égben.” Aztán jöhet egyik kedvenc zenekarom, a svéd Major Parkinson száma, a Madeleine Crumbles. Ha pedig már így hangulatba jöttem, a francia Michel Ocelot animációs filmje, a Dilili Párizsban bemutatja Proust rajzolt változatát is, majd A család kicsi kincsében egyenesen „a világ legjobb Proust-kutatójával” találkozhatok.

Nincs mese, kultúránkat mindenestül átszövi a Proust-kultusz. A múlt század elejének nagy hatású írója egyetlen sorozatával vált mindenki kedvencévé. Igaz, az a sorozat rögtön hét kötetet tett ki, így annyi oldalt, hogy a mindenféle olvasós kihívásokban könnyedén leveri a Háború és békét, esetleg James Joyce teljes életművét. Talán nem túl merész kijelentés, hogy az említett legjobb Proust-kutatón kívül a többi rajongó nem feltétlenül olvasta mind a 3200 oldalt, sokan még a harmadik köteten sem jutottak túl.