Huszonöt éve nem butul tovább

Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el Erdős Pál, a XX. század egyik legismertebb matematikusa. Közismertségében tudományos zsenialitása mellett különc személyisége is fontos szerepet játszott, számára a matematikai kutatás közösségformáló erő volt. Több mint ötszáz matematikussal dolgozott együtt, és élete nagy részét kollégáinál vendégségben töltötte. A Time magazin Erdőst a csodabogarak csodabogarának nevezte.

Elhunyt a 83 éves Erdős Pál, a matematika vándora – így szól a The New York Times 1996. szeptember 24-ei halálhíre, ami mai szemmel már kissé megkésett, hiszen a matematikus 20-án halt meg. De az a tény, hogy a Times egészen hosszú nekrológot szentelt Erdősnek, jól mutatja, milyen híres és milyen népszerű volt ő világszerte. Neumann Jánost kivéve magyar matematikus meg sem közelítheti Erdős hírnevét, aki – a Times méltatása szerint – „legendás matematikus [volt], aki olyannyira elkötelezett volt tudományterülete iránt, hogy matematikus zarándokként élt, otthon és állás nélkül”.

Éppen egy varsói matematikuskonferencián volt, ahol szívrohama előtt pár órával még utoljára megoldott egy geometriai problémát. De ugyanennyire érhette volna a halál Amerikában, Japánban vagy éppen Magyarországon. Erdős, bár emigrált, mindig vissza-visszatért hazánkba, mert neki mindent lehetett. A legkeményebb kommunista diktatúra idején is olyan különleges útlevelet állítottak ki neki, amellyel gyakorlatilag kinyílt számára a vasfüggöny, akkor utazhatott ki és be az országból, amikor csak kedve tartotta. És a kedve semmi mást sem tartott többre, mint az utazást, az új matematikai kaland üldözését.