A koronavírus-betegség részben azért terjed ilyen hatékonyan az emberi társadalomban, mert alig van egyedi tünete. A köhögő, tüsszögő, lázas fertőzöttek tüneteit rengeteg vírus okozhatja. A szerencsésebbek egyszerű megfázásos tünetekkel (vagy tünetek nélkül) megússzák, és teszt nélkül senki nem tudja megmondani, hogy enyhe covidjuk volt-e, vagy más nátha jellegű betegségük. Egy tünetcsoport azonban elkülönül ezektől: a szaglás és az ízlelés képességének elvesztése. Bár más megfázásnál is csökken a szagérzékelés, teljesen a covid előtt nagyon ritkán szűnt meg. És most már kezdjük érteni, hogy miért van ez.
A covidbetegek 30–75 százalékát érintheti a szaglásképesség részleges vagy teljes elvesztése. Bár ez a tünet a járvány korai időszakában jellemzőbb volt (vagyis a kezdeti variánsok jobban kiváltották), mindmáig tapasztalják bizonyos fertőzöttek. A szaglásvesztés (tudományos nevén anozmia) a legtöbb betegnél csak időleges, de sokszor nem csupán az akut fertőzés időszakára korlátozódik, hanem esetenként a vírus szervezetből való eltűnése után még akár fél évig sem áll vissza a rendes szaglás. Bár azt gondolhatjuk, hogy ez a tünet nem túl jelentős (és kétségtelenül veszélytelenebb, mint a tüdőgyulladás, a citokinvihar és társaik), ugyanakkor súlyosan ronthatja a beteg életminőségét. Amikor az ember nem érez szagokat, akkor jön rá igazán, hogy mennyire is fontos volt a szaglás az életében.
• Miért fontos a szaglás az érzelmi és memóriaműködésében?
• Miért etettek csokis gabonapelyhet a hörcsögökkel?
• Hogyan lehet a gyulladás káros a szervezetre?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
