Mennyire reális, hogy az oroszok atomfegyverekhez nyúlnak?

A második világháború óta fennálló világrend alapja, hogy a nagyhatalmak számára elképzelhetetlen az atomfegyver bevetése, hiszen akkor az ellenség is rájuk zúdítaná a saját nukleáris arzenálját. Csakhogy azóta az oroszok és amerikaiak is kifejlesztettek olyan harctéri mini atomfegyvereket, amelyek képesek korlátozott nukleáris csapást végrehajtani. Most mindenki azt találgatja, vajon Putyin lehet-e annyira csalódott az ukrajnai fejlemények miatt, hogy átlépi a Rubicont. Az atomerőművek bombázása mindenesetre nem sejtet túl sok jót.

Évtizedekig azon versengtek (sok egyéb mellett, a sakktól az űrkutatásig) a szuperhatalmak, hogy ki épít nagyobb atombombát. A legnagyobb amerikai kísérleti atomrobbantás a hirosimai bomba erejének ezerszeresével ért fel, a legnagyobb szovjet viszont a háromezerszeresével. De az utóbbi évtizedekben más trendek érvényesülnek az atomfegyverkezésben, és népszerűbbé váltak az egészen kis méretű, a hirosimai bomba robbanóerejének töredékére képes, de jóval sokoldalúbban bevethető fegyverek. Ezek kisebb területen fejtik ki a hatásukat (beleértve az azonnali pusztítást és a sugárzást is), így nem is feltétlenül lehet őket tömegpusztító fegyvernek nevezni – persze, ez attól függ, hogy mennyire sűrűn lakott területen robbantják fel őket.

Az ukrajnai háború legelején, amikor a nyugati országok valószínűleg Putyint is meglepően erélyesen reagáltak az agresszióra, és a hidegháború (vagy talán a második világháború) óta példátlanul kemény szankciókat vezettek be Oroszország ellen, Ukrajnát pedig nyíltan fegyverekkel is támogatják, Putyin a legmagasabb készültségbe helyezte az orosz nukleáris csapásmérő erőket.

• Mennyire reális, hogy az oroszok atomfegyverekhez nyúlnak?
• Milyen opcióik vannak, ha így döntenek?
• Az új atomfegyverek mit tudnak a klasszikus atombombákhoz képest?