44 évig élt külön földrészen az egypetéjű ikerpár, mire egymásra találtak

Az ikrek, különösen az egypetéjű ikrek mind a mai napig ámulatba ejtik a laikusokat és a kutatókat egyaránt. Utóbbiak annak lehetőségét látják bennük, hogy elkülönítve vizsgálhassák az öröklött és a környezetből adódó tényezők hatását az ember fejlődésére, testi és mentális képességeire. Ritkán adódik ugyanakkor lehetőség arra, hogy egy egypetéjű, de totálisan eltérő környezetben felnőtt ikerpárt vizsgálhassanak, így nemrégiben egészen nagy szenzációt keltett egy amerikai–dél-koreai (már közel sem) identikus testvérpár esete.

Két kétéves dél-koreai kislányt, egypetéjű ikreket 1976-ban elvitt a nagymamájuk a piacra. Ott mindkettejüket lenyűgözte a forgatag, a rengeteg ember. Olyannyira, hogy egyikük elveszett: hiába kutatták át utána a piacot, sosem találták meg. A szülei minden emberi ésszel elképzelhetőt megtettek, hogy felkutassák: hosszú ideig ragasztottak plakátokat a képével, szórólapot osztogattak a környéken, még a tévébe is bekerültek, hogy elveszett gyermekükről beszéljenek. De mindhiába, a kislány örökre eltűnt, és soha többé nem találkozott a vele genetikailag (szinte) azonos ikertestvérével.

Ez a történet itt véget is érne, ha nem lenne a modern genetika, amelynek segítségével olyan emberek is egymásra találhatnak, akik korábban soha nem találkozhattak volna. A két ikerlány (immár ikerasszonyként) ugyanis 44 évvel később egymásra lelt.

• Hogyan leltek egymásra több mint négy évtized után a testvérek?
• Miben különböztek és miben hasonlítottak egymásra?
• Hogyan hatott fejlődésükre a genetika és a környezet?

A teljes cikket a Magyar Hang június 10-én megjelent, 2022/24. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!