Mi vár a kultúrára a következő négy évben?

Ha eddig a területfoglalás egyre kíméletlenebb eszközei határozták meg a kultúrharcot, most fellélegezhetünk, demokratizálódik a folyamat: semmire nem jut majd pénz. A konjunktúra évei után a kulturális életben is beköszönt a miniszterelnök által jósolt „hét szűk esztendő” időszaka. Kiegyenlítődésről mégsem beszélhetünk, hiszen a válság a közpénzmilliárdokból hatalmasra hizlalt kormányközeli erőközpontokat máshogy érinti majd, mint az eddig is a túlélésért küzdő független műhelyeket. Félő, hogy mire a nagy beruházások újraindulnak, és valósággá válnak a (nemzeti színű) víziók, színtársulatok bomlanak fel, folyóiratok szűnnek meg és művészek tömege kényszerül elhagyni a pályát.

A gyakran Aczél Györgyhöz hasonlított kultúrkomisszár, Demeter Szilárd pozíciói jelen pillanatban már nem tűnnek olyan erősnek, mint 2018-ban. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élére négy éve kinevezett politikai elemző erőteljes víziókkal érkezett, és ezek megvalósításához komoly vagyont kapott az államtól, az osztogatás azonban most véget ért, és Demeter pozíciói jelen pillanatban már nem tűnnek olyan erősnek, mint 2018-ban. Hozzá hasonlóan nagyívű tervekkel lépett (sokadszor) színpadra L. Simon László is, akit 2021 áprilisában nevezték ki az MNM megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosnak, augusztusban pedig az MNM főigazgatójának. Gyorsan meghálálta a bizalmat, egyértelművé téve, hogy a múzeum a vezetésével „kulturális korszakba ágyazza a politikai rendszert”, vagyis leplezetlenül szolgálja ki a hatalom igényeit.

• Mire számíthatunk a kulturális államtitkárként visszatérő Hoppál Pétertől?
• Hogyan osztják el az állami támogatásokat?
• Miért kapott luxusautót L. Simon László?
• Felépül-e a Ligetben az új Nemzeti Galéria?

A teljes cikket a Magyar Hang július 22-én megjelent, 2022/30. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!