A felismerés pillanata

Életem valószínűleg első, gyakorta visszatérő emlékképe egy budapesti bérház sötétből felvillanó lépcsőházi fordulója, amint repülünk a hidegen fellángoló fal felé, és belezuhanunk – írja Világló részletek című, 2017-ben megjelent memoárjában Nádas Péter. – Azon a mindennél emlékezetesebb éjszakán, amikor a Damjanich utca 42. számú ház egyik felét egy bomba egyszerűen leszelte (…) Ledőlt a ház fele, s a lépcsőházi törmelék mindkettőnket maga alá temetett. Megrázkódtatásnak ennyi azért elegendő.

Az éppen nyolcvan éve, 1942. október 14-én született Nádas az 1944. júniusi légitámadás idején még kétesztendős sem volt, édesanyjával néhány nappal korábban költöztek el a Pozsonyi úti otthonukból, amelyet csillagos házzá nyilvánítottak: „A rendelet szerint egy zsidó családnak egy szobára lehetett igénye, s ezzel a lakásunk meg is szűnt a mi lakásunk lenni.” Üldöztetésük a nyári éjszakán valószínűtlen fordulatot vett, amikor a pusztító gépezet szabályait felülírva a félbevágott ház romjai között mindketten, anya és fia is életben maradtak.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 30-án megjelent, 2022/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!