Botrányos felvezetés az ENSZ egyiptomi klímacsúcsán, és világhírű műalkotásokat támadó aktivisták: mihez kezdünk az éghajlatváltozással a háború és az általános érdektelenség árnyékában?
A tanácskozás már halva született, és csak a csoda mentheti meg a katasztrófától – írta a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet az ENSZ klímaügyi konferenciájáról – 30 évvel ezelőtt. 1992 júniusában a brazíliai Rio de Janeiróban gyűltek össze a világ több mint 150 országának vezetői, hogy egyezményben rögzítsék: közös cselekvésre van szükség az emberi tevékenység légkörre gyakorolt katasztrofális hatásainak mérsékléséhez. Három évvel később Berlinben ismét egybegyűltek, ez volt a riói keretmegállapodás értelmében vett első klímacsúcs, az úgynevezett COP1 (Conference of the Parties). Azóta további huszonöt alkalommal egyeztettek az egyre közelgő katasztrófa elkerülésének módjairól, idén november 6-án, az egyiptomi Sarm es-Sejkben nyílt meg a COP27, amely immár a sokadik utolsó utáni esélyként kínál lehetőséget a döntéshozóknak, hogy lépést tegyenek a megoldás felé. A háború és az energiaválság árnyékában ugyanakkor elmosódni látszik a cél: a klíma védelmét az elmúlt hónapokban rendre feláldozták az ellátásbiztonság oltárán. Mire számíthatunk ilyen körülmények között az ENSZ-klímacsúcstól?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
