1969. július 20-án a tízéves Chris Hadfield kilépett az ontariói Sainte-Claire folyón lévő Stag sziget egyik házikójának ajtaján, és szüleivel átsietett a szomszédokhoz, mert nekik volt tévéjük. Így látta az első Holdra szállást, ami megváltoztatta az életét. Ötvenhárom évvel később az immár visszavonult űrhajós Chris Hadfield, aki több mint hetven különböző repülőgéppel repült pilótakarrierje során, és volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is (ahová gitárját is magával vitte, és ez tette igazán híressé), ugyanennek a háznak a verandáján ülve adott interjút lapunknak a most megjelent Az Apollo-gyilkosságok című, alternatív múltban játszódó thrilleréről.
Mint mondta, háromszor járt az űrben, és összesen fél évet töltött a Földön kívül, ezért úgy érezte, kötelessége ezt az élményt a lehető legőszintébben megosztani mindenkivel. Azt mesélte, hogy a könyvben szinte minden igazi: számos esemény, a legtöbb szereplő, gyakorlatilag minden eszköz, és a valóság cölöpjeire építette a fikciós történetet.
Beszélt az Artemis-programról is, szerinte ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért mennénk vissza a Holdra, ugyanígy megkérdezhetnénk, hogy miért járunk mindennap dolgozni. – Azért, mert ez a feladatunk – mondta.
• Mi köti az űrhajóst Magyarországhoz?
• Elmenne-e a Holdra?
• Mennyire reális az űrbéli fegyveres összecsapás?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
