Az európai vizekben sok ezernyi hajóroncs alussza örök álmát, jelentős részük a világháborúk tengeri csatáiban süllyedt el. Ezekre általában történelmi emlékművekként, a hajdani tengerészek hősiességének és önfeláldozásának mementóiként gondolunk. Sokszor hobbibúvárok merülnek a hajóroncsokhoz, amelyek mesterséges korallzátonyokká alakulnak, és burjánzik rajtuk az élet. De ez csak a tetszetős felszín, a mélyben a legtöbb XX. századi hajóroncs valójában egy hatalmas vastartály, dugig töltve gázolajjal, robbanóanyagokkal és ezernyi veszélyes hulladékkal. A belőlük szivárgó mérgek pedig még évszázadokig pusztíthatják a tengeri élővilágot.
A Cerberus-hadművelet egyike volt a második világháború számos olyan mozzanatának, amely bár taktikai győzelemként értékelhető, stratégiailag kudarcnak bizonyult. A náci Kriegsmarine két csatahajója, a Scharnhorst és a Gneisenau 1941 elején számos sikeres rajtaütést hajtott végre a Berlin-hadművelet során az Atlanti-óceánon haladó kereskedelmi hajóflották ellen, amelyek nélkülözhetetlen ellátmányt szállítottak az Egyesült Államokból Nagy-Britanniába. A sikeres küldetés után március 22-én futottak be a Bretagne legészaknyugatibb csücskében lévő Brest kikötőjébe, hogy feltöltsék őket üzemanyaggal és lőszerrel, és újra lecsaphassanak.
• Milyen örökséget hagyott maga után a Cerberus-hadművelet?
• Mennyi hajóroncs pihenhet még a tengerek mélyén?
• Milyen veszélyeket tartogatnak a szivárgó roncsok?
• Mik örülnek a roncsokból szivárgó vegyületeknek?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
