Szelíd magyar konzervatíwoke

Magyarország mint egy konzervatív monolit magasodik a világ fölé – a kormány és a kormányközeli véleményvezérek refrénszerűen visszatérő üzenetéből legalábbis ez a patetikusságában is abszurd kép rajzolódik ki. Mi mutatunk példát a liberális terrorba fulladó Nyugatnak, mi vagyunk a józan ész a tomboló őrület közepette, mi mentjük meg a gyermekeket és a családokat a genderideológia rettenetétől, és mi képviseljük a szabadságot.

Amíg a woke mozgalom kegyetlenül elhallgattat bárkit, aki másként mer gondolkodni, addig Magyarországon mindenki nyíltan elmondhatja a véleményét, és nem kell retorzióktól tartania. Nincs fekete lista a közmédiában a nemkívánatos közszereplőkről, a hatalom nem nyúl a kritikusai után, megkeserítve az életüket, a propagandamédia nem készít tíz perc alatt lejáratóanyagot azokról, akik bírálják a kormányt, a tanárokat nem rúgják ki, amiért a közoktatás helyzetének javításáért szállnak síkra, a sajtótermékeknek nem kell Pozsonyig menniük, hogy nyomdát találjanak maguknak, a műsorkészítőknek eszébe sem jut kivágni a miniszterelnök nevét egy koncertfelvételből, a multik bátran hirdetnek a kormánykritikus médiában, mert nem kell tartaniuk a következményektől, a közpénz felhasználásáról döntő kulturális grémiumokat nem oszlatják fel, ha egy mesekönyv fordítását támogatják, minden újságírót beengednek a kormányinfóra, és a kormányfő két taktikai landolás között szóba áll a (tőle) független médiumokkal.

A teljes cikket a Magyar Hang március 17-én megjelent, 2023/11. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!