Az Egyesült Államokban hamarosan engedélyezhetik a pszichedelikus (hallucinogén) hatású szerek gyógyszerként való alkalmazását, különböző mentális kórképek kezelésére. Ezeket a szereket eddig csak drogok (például az ecstasy) hatóanyagaként ismerték, és a törvény teljes szigorával üldözték őket. Vajon a gyógyászati alkalmazásuk kezdete a társadalom megváltozott hozzáállását jelzi, vagy teljesen elválasztható egymástól a rekreációs és az orvosi célú használat erkölcsi megítélése?

A 3,4-metiléndioxi-N-metamfetamint (MDMA) – ismertebb nevén ecstasyt (ha tablettás formában alkalmazzák), illetve kristályos formában mollyt – 1912-ben szintetizálta először a Merck gyógyszercég vegyésze, mégpedig azért, hogy ezt köztes molekulaként használva olyan hatóanyagot fejlesszenek, ami csillapítja a hasi vérzést, és így megkerülhetik a Bayer hasonló hatóanyagra vonatkozó szabadalmát. A molekula azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így aztán vagy fél évszázadon keresztül alig törődtek vele, gyógyszerészeti célú fejlesztése leállt. A hatvanas évek végén azonban a vegyület új felhasználókra talált a pszichedelikus kábítószerek fogyasztói körében, akik egy rokonszerkezetű molekula helyettesítőjeként kezdték partidrogként használni.

• Hogyan lett az MDMA kedvelt kábítószer?
• Milyen hatása lehet a pszichiátriai gyakorlatban?
• Mit bizonyítanak a vele végzett kísérletek?