Az amerikai atomarzenál jelentős része elavult mára, a nukleáris robbanófejek cserére, fejlesztésre, nagyjavításra szorulnak. Már csak azért is, mert bár az előző hidegháború lezárása óta eltelt három évtized viszonylag békésen telt, és így az atomrakéták fejlesztését sem tartották prioritásnak, az Ukrajna miatt naponta nukleáris csapással fenyegetőző Putyin vagy Észak-Korea és Irán megint aktuálissá tette az elrettentő erő fokozását. De hogyan teszteljék az új robbanófejeket, ha kísérleti robbantásokat immár gyakorlatilag tilos végrehajtani? Biztosak lehetnek benne, hogy valami, amit még soha senki nem látott felrobbanni, valóban felrobban, ha éppen a bolygót kell elpusztítani?
Harmincegy évvel ezelőtt, 1992-ben az amerikai atomfegyverek kezeléséért felelős energiaügyi minisztérium teljesen leállította a tényleges nukleáris teszteket a három atomfegyver-fejlesztéssel foglalkozó nemzeti laboratóriumban, Los Alamosban, a Lawrence Livermore és a Sandia Intézetben. Négy évvel később az Egyesült Államok aláírta a nukleáris teszteket gyakorlatilag teljesen betiltó átfogó egyezményt (Comprehensive Nuclear-TestBan Treaty), amelynek nemcsak a robbantások környezetpusztításának megfékezése volt a célja, de a tesztelés ellehetetlenítésével igyekeztek elvenni a kedvét a nagyhatalmaknak az új fegyverek fejlesztésétől is.
• Hogyan lehet atomrobbantás nélkül atomfegyvereket kipróbálni?
• Miért van szükség a fejlesztésre egyáltalán?
• Hogyan hatja át az atomrakéták karbantartását az újrahasznosítás gondolata?
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 5-én megjelent, 2023/18. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!