„Ez csak humbug, mondta az auschwitzi buszsofőr”

Dávid és Péter a legjobb barátok: két fiú, akik között első látásra semmi különbség nincs, ám egy nap Dávid sárga csillagot tűz a kabátjára. Zágoni Balázs kolozsvári író, egyetemi oktató A csillag és a százados című ifjúsági regénye egy kiskamasz sorsán keresztül mutatja be a vészkorszak eseményeit. A szerzővel a borzalmak ábrázolásáról, a múlttal való szembenézésről, a kisebbségi léttapasztalatról és a román társadalom változásáról beszélgettünk.

Elsősorban nem a szörnyűségek érdekeltek. Arra voltam kíváncsi, miként jutottunk el oda, hogy azok megtörténhettek. Azt akartam bemutatni, hogy a társadalom különféle szereplői mivel járultak hozzá – akár akaratukon kívül is – a holokauszthoz – mondja Zágoni Balázs, aki számos díjat elnyert sci-fi-kötetei, A gömb és az Odaát után fordult a történelmi témához. A fiatalokat célzó regény megírását hosszú kutatómunka előzte meg, a Móra Kiadó gondozásában megjelent kötet főszereplői a képzelet szülöttei, környezetük eseményei ugyanakkor megfelelnek a történelmi hitelességnek.

– Zoltán Gábor Orgia című könyve volt az egyik kiindulópontom. Ő fájdalmasan hiteles képet festett a nyilasok rémtetteiről, de egy interjúban elmondta, hogy a legszörnyűbb részleteket képtelen volt beleírni a regénybe. Okozott némi fejtörést, hogy ezek után én hogyan mutassam be a vészkorszakot a kamasz olvasóknak, de nem rettentett el a kihívás. Szeretek nehéz témákról írni, mert arról kell leginkább beszélnünk, amiről a társadalom hallgat.

A regény kiindulópontja az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium falán található mementó volt. Zágoni Balázs egyik budapesti tartózkodása idején az iskolával szemben lakott, így nap mint nap látta az Ocskay László tiszteletére állított emléktáblát. – Innen jött az ötlet, hogy írok egy mesét Ocskayról, a Magyar Királyi Honvédség századosáról, aki egy munkásszázad parancsnokaként 2500 zsidót – köztük sok nőt és gyermeket – mentett meg. A regény hatéveseknek szóló történetként indult, ám végül a szerkesztőm, Dóka Péter javaslatára sokkal nagyobbra nőtt, és tizenkettő pluszos lett – meséli az író. (Ocskay László 1948-ban elhagyta az országot, az Egyesült Államokba emigrált, ahol szerény körülmények között élt, és elfeledve hunyt el 1966-ban. 2002- ben az izraeli Jad Vasem Intézettől megkapta a Világ Igaza kitüntetést – a szerk.)