A hibás fejlesztéspolitika miatt maradnak szegénységben a leszakadó térségek

Az utcában lakó, 15–20 alkalmazottal dolgozó kisvállalkozó a minap örömmel újságolta, hogy indulni szeretne a kormány által beharangozott, a megfogalmazás szerint a kis- és közepes vállalkozások versenyképességet javító pályázaton. Szóba került, hogy egyelőre nem tudni, milyen feltételekkel indulhat bárki is a mintegy 1410 milliárd forint összegű pályázaton, de már maga a bejelentés is örömteli. – Végre talán nekünk is jut valami, nemcsak a külföldi autó- és akkugyáraknak százmilliárdok – mondta az ismerős.

A bejelentés kétségtelenül örvendetes, ez azonban csak apró tapaszt jelent – vagy talán még annyit sem – a méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozott kisvállalkozások számára. A gazdasági folyamatokba hatalmi szempontok alapján erőteljesen belenyúló politika a hatalomhoz közel állók, illetve az elmúlt években az autóiparhoz kapcsolódó keleti befektetők számára behozhatatlan előnyöket nyújtva ugyanis csaknem teljesen kivezette a magyar gazdaságból a versenyt, vagy legalábbis erőteljesen korlátozta, korlátozza.

Harminc évvel ezelőtt még elfogadható volt a külföldi tőke bevonására épülő, a munkanélküliek tömegét felszívó, de alacsony hozzáadott értéket eredményező gazdaságpolitika. A XXI. század harmadik évtizedének közepén azonban már óriási hiba a régiós országoktól való lemaradásunkat nemcsak konzerváló, de azt növelő, az összeszerelésre összpontosító iparpolitika. A miniszterelnök azonban még mindig ettől a modelltől vár repülőrajtot, fantasztikus gazdasági fejlődést. Érdemes megnézni, miért elhibázott ez a politika, és miként hat a kisvállalkozásokra.