Ókori irat bizonyítja: az adócsalás egyidős az adók feltalálásával

Az adócsalás feltalálása valószínűleg megelőzte az adók feltalálását (de legalábbis egyidős velük). Ezt bizonyítja egy több mint hetven éve Izraelben feltárt görög nyelvű papirusztekercs, amely a legutóbbi időkig ismeretlenül várta az újrafelfedezést az antikvitási hivatal levéltárában. A dokumentum egy i. sz. II. századi bírósági eljárásról szól, amelyben rabszolgák adóelkerülési célú hamis eladása miatt megvádolt személyek tetteit vizsgálták. Bár az eljárás már majdnem kétezer éves, a svindli akár napjainkban is megtörténhetne, hiszen az alkalmazott módszerek nagyon ismerősek: a csalók hamisított számlákkal és szerződésekkel, színlelt tranzakciókkal és szőrén-szálán eltűnt vagyontárgyakkal (rabszolgákkal) próbálták átverni (sikertelenül) az egészen professzionális római fináncokat.

A Római Birodalomban nem vicceltek az adóztatással. Bár a birodalom az államigazgatás minden területén igen hatékony adminisztrációs rendszert épített ki (amelynek csápjai az Itáliától legmesszebb lévő provinciákig is elértek), valószínűleg az adórendszer hatékony és precíz működtetésére figyeltek a legjobban – ami nem is csoda, hiszen az adókból származott a birodalom bevételének nagy része, és ez biztosította Róma hatalmát és gazdagságát. A történelem során viszonylag ritkán fordult elő, hogy a megadóztatottak örültek az adóknak, így nem túl meglepő, hogy aki csak tudta, megpróbálta elkerülni vagy elcsalni az adók befizetését. Természetesen ezzel a római hivatalnokok és az igazságszolgáltatás működtetői is tisztában voltak, így az adócsalást nagyon szigorúan büntették. A kisebb stikliket még meg lehetett úszni pénzbüntetéssel, de a súlyosabb csalások megtorlása a száműzés, a kényszermunka, illetve természetesen a halálbüntetés lehetett. Az utóbbinak is voltak minősített változatai: a legmegátalkodottabb csalók büntetése a „damnatio ad bestias”, vagyis a vadállatokkal történő nyilvános szétmarcangoltatás volt.

Ez a sors várhatott két II. századi júdeai és arábiai (a mai Izrael és Jordánia területe) férfira, Gadaliasra és Saulosra is, akik valószínűleg zsidók voltak, bár ez a bírósági iratokból nem derül ki egyértelműen. Az ő történetükre derített fényt Anna Dolganov, az Osztrák Régészeti Intézet és Hannah Cotton, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történésze, akik rátaláltak egy papirusztekercsre az Izraeli Antikvitási Hivatal raktárában, majd sikeresen lefordították annak 133 soros, görög nyelven írt szövegét. Bár a tekercs erősen hiányos, így a történet fontos elemei hiányoznak belőle, mégis ritka betekintést nyújt a római gazdasági igazságszolgáltatás működésébe. A szöveg egy része az ügyészek érvelését előkészítő esetleírást tartalmazza, a fennmaradó rész pedig a tárgyalás jegyzőkönyve.