Négy számjegyű út, mi bajom lehet? Két perccel később a visszaforduláson morfondíroztam, tíz perc múltán kínomban hangosan felröhögtem, negyedórával aztán megbántam minden bűnömet, s lélekben felkészültem rá, hogy itt ragadok örökre a Bükkben, és majd kirándulócsoportokat szerveznek a nagy szakállú remetéhez, aki időnként előtűnik a gazzal benőtt autójánál, hogy zokogva megpróbálja kiszabadítani a felismerhetetlenné koszvadt járművét az embermagasságú csalitosból.

Jártak már Lillafüreden? Ha nem, akkor semmiképpen ne nyári és járványszünetben, pláne hétvégén látogassák meg a települést, hacsak nem szeretnének minden második magyar állampolgárral személyesen is találkozni. Szerencsére nem terveztem ott megállni, bár mondjuk, ha úgy tervezem, se sikerült volna (lásd még: akkut helyhiány), egyszerűen arra vitt az útvonaltervező Mályinka felé. Lillafüredig amúgy minden rendben volt, csupán Répáshután sikerült egy „terepjáróval se” szintű kivezetőre rákanyarodni, mert úgy tűnik, a Waze nevű navigációs applikáció programozóinak mást jelent a földút (értelemszerűen Off-ra kapcsolva), mint ahogyan azt a magyar úthálózati valóság kiadja. Itt még sikerült visszatolatni, néhány unatkozó helybéli legnagyobb örömére, hogy végre történik valami (lásd még: falunézegető hülye pesti). Mályinkára pedig úgy leltem rá, hogy keresgéltem, merrefelé nem fordultam még elő, és megtetszett a neve. Mályinka – mondják ki hangosan, ugye, hogy kicsit gügyögősre változott a hangjuk közben, mintha egy kétéves totyogóshoz beszélnének? Még szép, hogy ide muszáj bekukkantani.

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 19-én megjelent 2021/34. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!