Сарaтов

Сарaтов

Rakéta-porszívó 1965-ben (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)

Összesen három oroszt ismertem személyesen. Allát, Rakétát és Szaratovot. Közülük Alla tanárnő volt az egyetlen élő személy, gimnáziumunk művészhajlamú orosztanára, aki színpad utáni vágyát az egyébként felettébb sikeres Bublik-kórus körüli művészeti munkákban élte ki. Bolondos, hangos, kissé szétszórt, babásan szőke hajú nő volt, és fura, az orosz akcentust már-már filmszinkronszerűen eltúlzó kiejtése ellenére sokkal jobban beszélt magyarul, mint mi oroszul. Mi még a nyolcvanas évek vége felé is egyfajta lázadással magyaráztuk, hogy nem akartuk, nem vettük birtokba ezt a különös, mély tonalitású nyelvet, bár a любить ige ragozása, a já ljublju, tü ljubis, on, ona, ono ljubit még ma is megy.

Rakéta pedig egy porszívó volt. Az ötvenes évek végén látta el vele a KGST-országok háziasszonyait a szovjet ipar, de még a hetvenes években és később is sok háztartásban alkalmazták ezt a halványzöld, korai droidot, így májusi délelőttökön, amikor az összes ablak nyitva volt, és pünkösd közeledtén minden rendes család nekiállt takarítani, a kis Rakéták visítása, dörgése összeadódott, és az óbudai házból olyan üvöltő és elviselhetetlen hang árasztotta el az utcát és a Zsigulijaikat dukkó védőhabbal csutakoló szomszédokat, mintha ezer Szuhoj készülne felszállásra és az ország lebombázására.

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!