A bántalmazó apának ítélték többször is a most is menekülő lányát

A Szőlő utcai intézetben, valamint a bicskei gyermekotthonban történt események és az ehhez kapcsolódó, politikailag is fordulópontot jelentő kegyelmi botrány ráirányította a figyelmet a hazai gyermekvédelemben tapasztalható szörnyűségekre és problémákra. Ám az emblematikus ügyek mellett sok olyan eset is van, amikor a gyermekeket, fiatalkorúakat „bedarálja” a rendszer. Ezek nem kavarnak akkora politikai viharokat, viszont fiatal életeket tehetnek, tesznek tönkre.

Ilyen Julika esete is. Apja már fiatalkorában bántalmazta Julikát. Ugyanígy bánt a férfi feleségével, a lány édesanyjával. Emiatt büntetőeljárás indult a férfi ellen. Sőt a bíróság távolságtartást is elrendelt vele szemben. Ám a férfi mégis kezdeményezte ezek után, hogy gyermekét nála helyezzék el. Három szakértőt jelöltek ki, akik közül mindössze egy állapított meg az édesanyánál kivetített Münchausen-szindrómát. A másik kettő szakértő még hasonló tüneteket sem írt le. A kivetített Münchausen-szindróma, más néven Münchausen-szindróma by proxy vagy MSbP egy ritka pszichiátriai betegség, amelynek következtében súlyos esetben a gondozó – leggyakrabban az édesanya – a rábízott gyermekén idéz elő tüneteket vagy hiteti el a környezettel, hogy a gyermek súlyos beteg. Enyhébb esetekben túlféltés kíséri a betegséget, ám súlyos esetekben a gyermek durva bántalmazásához is vezet ez a mentális kór. Az édesanya azóta bíróságon megtámadta a szakértői véleményt.

A vélemény elkészülte után a Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozó XVI. Kerületi Hivatal Gyámügyi Osztálya (továbbiakban XVI. Kerületi Gyámhivatal) berendelte Julika édesanyját, és közölték vele, hogy vagy lemond a gyermekről, vagy elveszik tőle. Az anya ijedtében lemondott felügyeleti jogáról, így a hivatal a bántalmazó, akkor már Németországban élő apának adta oda Julikát.