Nézem Kövér Lászlót, és nem értem magam. Nézem ezt az embert, amint azt mondja a kamerába: „Az Európai Parlament az európai demokráciák elleni legnagyobb merényletek egyike”, és fel nem foghatom, egykor hogyan kedvelhettem. Mert így volt, kár szépíteni: csillogó szemű ifjú fideszesként, sőt, világmegváltásban gondolkodó újságíró-palántaként bírtam Kövér Lászlót, mindazt, amit és ahogy akkoriban képviselt. Amolyan rendes, agyalós, kicsit megkeseredett bölcsész csávónak tűnt, akivel jól meg lehet inni egy pofa sört, vagy kettőt. Ma meg…
A nemzeti összetartozás napjára kerestem erdélyi fotót az archívumomban. Megmosolyogtam az 1990-ben készült széki szalmakalapos ábrázatomat, elgondolkodtam a világ mulandóságán, amint a kalotaszegi Mérán misére siető idős özvegyasszonyról készítettem kép került elibém, meg az örök változáson is, amikor belenagyítottam a mezőségi cigánykaravános fotográfiákba, hogy vajon tovább vándorolt-e a szekértábor tíz, húsz, harminc év múltán, vagy a gyerekek, unokák, akik a 800×600-as mozdulatlanságba őrzött jelenetekben ott ugrálnak a lovak körül, végül letelepedtek, térdet hajtva a XXI. század előtt.
A teljes cikket a Magyar Hang június 11-én megjelent 2021/24. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
