A kendernövény egyik hatóanyaga, a kannabidiol (CBD) egyre nagyobb megbecsülésnek örvend az ezotéria iránt érzékenyek körében, hiszen – állítólag – mindet gyógyít (igen, a rákot is). A valóság azonban köszönőviszonyban sincs ezzel. Az hagyján, hogy a forgalmazók állításait semmi sem bizonyítja, de magyar kutatók most kimutatták, hogy a CBD szívritmuszavart is okozhat, így növelheti a hirtelen szívhalál kockázatát.
A kendert sokan a marihuánával azonosítják, pedig a pszichoaktív tetrahidrokannabinol (THC) hatóanyag mellett még egy sor másik vegyület is kivonható a növényből, amelyeknek lehetnek élettani hatásaik az emberben. Minthogy a kannabisz az elmúlt sok évtizedben tiltott volt, kevés gyógyszerészeti kutatást végeztek a belőle kivonható molekulákkal, így kevés a hozzáférhető, objektív tudományos bizonyíték a hatásaikról. A növény tiltott volta persze korántsem csökkentette a laikusok iránta táplált érdeklődését, sőt inkább már-már irracionális szintre fokozta azt.
Az utóbbi évtizedekben az egekbe emelkedett a kender ázsiója, sokan fogyasztják a belőle készülő termékeket, elsődlegesen a marihuánát és a hasist rekreációs drogként. Ez a világ legtöbb országában továbbra is illegális, bár nyilvánvaló, és vélhetően megállíthatatlan a legalizáció, illetve a dekriminalizáció trendje. A szabad fűszívás propagálóinak érvelése szerint a marihuána semmivel sem ártalmasabb, mint a legális pszichoaktív kábítószerek: az alkohol és a dohány. Sőt, összehasonlíthatatlanul kevesebb ember hal meg a fűszívás következtében, mint az ivás és a dohányzás hatására. Erre a törvényalkotónak nincs tudományosan megalapozott ellenérve, ugyanakkor a legalizáció természetesen nem tudományos, hanem politikai kérdés.
De ez a cikk nem a kannabisz legalizálásáról szól, hanem a CBD-ről, amelyet a marihuánánál nagyságrendekkel többen fogyasztanak, miközben a legtöbb betegség elleni gyógyhatása a legendák körébe tartozik, és egyáltalán nem veszélytelen.
A fű divatja sokakban azt a tévképzetet kelti, hogy a kender, és a benne található összes anyag nemhogy nem veszélyes, hanem egyenesen gyógyhatású. Sőt, az összeesküvések iránt vonzódó vásárlók (akik között ugyanúgy megtaláljuk a hippiromantikát kereső marihuánarajongókat és a természetgyógyászathoz vonzódó réteget) egyenesen tudni vélik, hogy a kenderszármazékok tilalmát a gyógyszeripar lobbizta ki, hogy a növényben őrzött „természetes” (vagyis az ő értelmezésük szerint jó, veszélytelen) orvosság helyett inkább a „mesterséges” (rossz, veszélyes) szereket kényszerítsék rá az emberekre.
Örök igazság azonban, hogy hatás nincs mellékhatás nélkül (ellenben mellékhatás nagyon is van hatás nélkül). Tehát, ha egy növényből kivonható hatóanyag gyógyít valamit, akkor annak lesznek – potenciálisan veszélyes – mellékhatásai is. Ezek a CBD-ről ma még szinte egyáltalán nem ismertek, ezért is veszélyes a szer szabályozatlan alkalmazása. A Szegedi Tudományegyetem kutatói a Nature kiadói csoportjához tartozó Scientific Reports folyóiratban nemrég közölték az egyik első e témával foglalkozó tanulmányt. A vizsgálatuk megállapításai pedig egyértelműen arra utalnak, hogy vigyázni kell a CBD-vel, mert növelheti a szívritmuszavar veszélyét.
– Nekem alapvetően gyanúsak azok a növények és anyagok, amelyek hirtelen mindent meggyógyítanak. Most ez érezhető a CBD-olaj vagy kenderolaj esetében (amely elnevezéseket szinonimaként használják, pedig nagyon nem ugyanarról a termékről van szó, mint látni fogjuk – M. Cs.). A kenderből már több mint száz vegyületet izoláltak, amelyek erős biológiai aktivitással rendelkeznek – mondta lapunknak Csupor Dezső, a SZTE Farmakognóziai Intézetének docense, a kutatás vezetője. – E vegyületek szerkezetileg nagyon hasonlók egymáshoz, és ezért az emberi sejtek sok receptorához több is kötődni képes (ez a biológiai hatás alapja).
Bár a kannabidiol az Európai Unióban epilepsziaellenes, vényköteles gyógyszerként van forgalomban, a vegyületet tartalmazó olajokat pedig élelmiszerként, pontosabban étrend-kiegészítőként árulják, és nagy népszerűségnek örvendenek. Csupor Dezső szerint ez azonban egyáltalán nem veszélytelen, éppen az előbb említett keresztreakciók lehetősége miatt. A magyar piacon árulnak CBD-olajat és kenderolajat is, és a legtöbb vásárló nem képes különbséget tenni közöttük. Pedig alig van közük egymáshoz: a kenderolajat a kendermagból préselik, és nem tartalmaz kannabioidokat. A CBD-olajat viszont CBD-kivonatból gyártják, amelyet utólag kevernek el étolajjal. Ebben alkalmanként egészen magas lehet a kannabioidtartalom, ami felveti az egészségre való veszélyesség lehetőségét.
De vajon pontosan mekkora is e veszélyesség? Ez az, amit senki sem tud, mert alig születtek erre vonatkozó vizsgálatok. Végeztek ugyan a CBD-vel orvosi kísérleteket, de ezek főként a képzelt vagy tényleges gyógyhatására vonatkoztak – és általában negatív eredménnyel zárultak. A jelenlegi bizonyítékok szerint a CBD-nek van némi hatása a gyermekkori epilepszia tüneteire (ezért minősítették gyógyszernek), bizonyos, nagyon speciális fájdalmakat is csillapít. Arra is vannak megkérdőjelezhető adatok, hogy segíthet a szorongás, a sclerosis multiplex, illetve az alvászavar kezelésébe, bár ezek már korántsem ellentmondástól mentesek.
És ennyi. Vagyis a CBD jelen tudásunk szerint nem gyógyítja a rákot, nem gyógyítja a Covid-19-et, nem segít lefogyni, nem csökkenti a vérnyomást (bár a szívre lehet hatása, amint mindjárt kiderül), nem gyógyítja az allergiát, nem csökkenti a koleszterinszintet, és semmi más betegséget sem gyógyít bizonyítottan.
Csupor Dezső egy gimnazistáknak tartott gyógynövényes előadás előtt kezdett foglalkozni a kenderszármazékokkal (valamiért azt gyanította, hogy ezt a témát érdekesebbnek fogják találni, mint a körömvirágot). Ekkor bukkant egy vizsgálatra, amely kimutatta, hogy a füvező fiatalok körében négyszer nagyobb a hirtelen szívhalál gyakorisága, de nem tudják, hogy ez miért van. Éppen akkor vizsgálták egy másik növény hatását a szívizomsejtek egyik káliumcsatornájára (az ioncsatornák olyan fehérjék a sejtek hártyájában, amelyeken keresztül átjuthatnak a töltött részecskék, és ezáltal megváltozik a sejt működése). Ha ezt a káliumcsatornát valamilyen vegyület gátolni képes, az hirtelen szívhalálhoz vezethet.
Utánanéztek, és úgy találták, hogy még senki sem vizsgálta, hogy valamelyik kenderszármazék gátolja-e ezt az ioncsatornát. Csupor Dezső szerint ez annyira fontos tulajdonság egy gyógyszerjelölt molekulánál, hogy manapság már a fejlesztés korai fázisában megvizsgálják, hogy véletlenül nem gátolja-e a vegyület ezt az ioncsatornát (ez ugyanis nagyon veszélyes lehet). Ezután THC-t, annak egy módosult formáját és a CBD-t adták szívizomsejt-tenyészetekhez, és a beléjük vezetett mikroelektródok adatai alapján kiderült, hogy a CBD erősen gátolja ezeket a káliumion-csatornákat – méghozzá akkora koncentrációban is, amely könnyedén bejuthat a fogyasztó szervezetébe.
Vannak CBD-tartalmú, élelmiszernek minősülő termékek, amelyek hatóanyag-tartalma bőven meghaladja a füves cigi CBD-tartalmát is. Vagyis úgy fogyaszthat az ember rengeteget a vegyületből, hogy közben fel sem merül benne, hogy veszélyes lenne mindez az egészségére (miközben a többség – éppen az egészségkárosító hatás miatt – soha nem szívna el egy jointot).
Ezután a CBD szívműködésre gyakorolt hatást tengerimalacokon is megvizsgálták. Miután kannabidiolt adtak a kísérleti állatoknak, az ő EKG-jukon olyan változások jelentkeztek, amely egyértelműen a szívritmuszavar kockázatának növekedésére utalt.
– Nem szeretném eltúlozni a hatást, mindez nem jelenti azt, hogy aki beveszi a CBD-t, az biztosan szívritmuszavarban fog meghalni. De ez is egy kockázati tényező, ami hozzáadódik a többihez. Elképzelhető, hogy egy erre hajlamos embernél ez lesz az utolsó csepp a pohárban – érvel Csupor Dezső. – A nem gyógyszernek minősülő termékek negatív egészségügyi hatásait nem veszik komolyan, és a gyógyszerekkel ellentététben ezeknél a mellékhatások bejelentése sem megoldott. Nem tudjuk, hogy eddig hány embernél okozott esetleg szívproblémákat a CBD. Minthogy erre eddig senki sem gondolhatott, fel sem merült, mint lehetséges ok. A jövőben mindenképpen figyelni kell erre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/45. számában jelent meg november 6-án.
