
Soha nem látott közelségbe került augusztus elején, hogy Magyarország – ha csak ideiglenesen is – de lekapcsolja egyetlen atomerőművének termelését, a Duna drámaian alacsony, Paksnál mínusz 134 centiméteres vízszintje miatt. A fokozatos leállás végül három blokkot érintett, a teljes zárlatot csak a Duna felső, ausztriai vízgyűjtő területéről érkező záporok közel 20 centis vízhozama segítségével kerültük el, de jelenleg is csak az erőmű 2. blokkja üzemel. A válsághelyzetért részben a globális felmelegedés mellékhatásaként hónapok óta tartó szárazság felel, sokan pedig vízerőművel rendelkező osztrák és szlovák szomszédainkat támadták (alaptalanul) a víz visszatartásával.
Van azonban néhány ok, amiről az állam és elődeink felelőtlen gazdálkodása is tehet. Az elmúlt évtizedekben radikálisan beavatkoztak a Duna (és persze más folyamok) természetes folyásába, ennek a következményeit pedig minden hőhullám idején érezhetjük – erről beszélgettünk Baranya Sándor hidromorfológussal, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetőjével.
„Ha a folyók hosszú távú alakváltozását nézzük, látható, hogy a Duna hazai szakasza az elmúlt 60 évben átlagosan két métert süllyedt, tehát ennyit mélyült – és ennyivel csökkent a folyam menti területek talajvízszintje is, hiszen a talajvíz a főmeder mindenkori vízszintjét követi. Ennek a jelentős mélyülésnek pedig több emberi eredetű oka is van” – mutat rá a szakértő.
• Mivel járultunk hozzá a mai helyzethez?
• Hogyan lehetne megállítani a medermélyülést?
• Miért nem lenne megoldás a vízlépcső?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!




