A dunyha alatt

Ti, magyarok, hol fáztok, hol melegetek van! – jegyezte meg újdonsült ismerősöm Splitben, mintha csak a közösségi médiában rendszeresen körbefutó mémet idézné, miszerint nyáron a hőséggel van bajunk, télen pedig a faggyal. Az ismerősöm sok egyéb tevékenysége mellett szálláshelyet üzemeltet a dalmát nagyváros agglomerációjában, így hát van tapasztalata az odalátogató honfitársainkkal is. Azt is elmesélte, hogy el szokta a mieinknek magyarázni, nem kell ezerrel pörgetni a klímát, léteznek hagyományos praktikák, amelyekkel kánikula idején is többé-kevésbé meg lehet őrizni a lakás hűvösségét. Egyébként – tette hozzá – nála sincs fűtés. Télen odahaza pulóvert és hosszúnadrágot visel, éjszakára bebújik a dunyha alá.

Mindez úgy került szóba, hogy némi csodálkozással mondtam neki, hogy abban a spliti lakásban, amely irodalmi ösztöndíjam tartózkodási helyéül szolgál, nincsen semmiféle fűtőtest. Helyesebben a légkondicionáló berendezésnek létezik fűtőfunkciója, de az csak egy helyiségben van, és amúgy sem igazán jó hatásfokú. Egyébként nem kellett volna ezen különösebben csodálkoznom, Fiumében is voltam olyan lakásban, ahol nem volt beszerelt fűtés, holott az a város Splittől északra fekszik. Az ösztöndíj viszont márciusra esett, a hó elején még erősen hűvös volt, esténként és éjjelente kifejezetten hideg. Nem is tehettem mást, mint amit új ismerősöm javasolt: a lakásban is rendesen felöltöztem, és dunyha alatt aludtam.