A Fidesz közveszélyes

Magyar Péter és Menczer Tamás (szívem szerint: menczertamás) találkozása a pécsi gyermekotthon előtt minden egészséges lelkületű embert szégyenérzettel kell eltöltsön. És bár viszonylag könnyen felfejthető – ki is fogok térni rá –, miért történt, ami történt, ez már túl van a hideg fejjel elemezhető jelenségek tartományán. Nincs értelme az egyrészt-másrészt típusú okoskodásnak, ezúttal hiba az egyenlő távolságtartás pozíciójára törekedni: amit a Fidesz a kommunikációs igazgatója művelt, beteges és embertelen. Ember alatti. Már nem csupán politikai, hanem civilizációs probléma. Szégyen. A magyarok szégyene, mert hagytuk, hogy ide jusson az ország, a közélet.

Már csak a titulusa miatt is nyilvánvaló, hogy Menczer nem magától ment oda gyalázkodni, hanem küldték. Küldetése a Fidesz új kihívójának nem egyszerűen provokálása, hanem kicsinálása, megalázása, fizikai erőszakra kényszerítése, személyiségének szétbombázása. Ezért mászott bele az aurájába, ezért támadta a családját, a gyermekeit emlegetve, degradálta már a megszólítással („kicsi”) is. Amit művelt, annak nem lehúzása, hanem feldicsérése, ha kocsmai veszekedéshez hasonlítjuk. Hiszen még ott is tisztábbak a szándékok, korrektebbek az erőviszonyok. A kormány nem szakpolitikai viták vállalásával kívánja megfékezni a Tisza áradását, inkább a közélet végleges elmocsarasításával fojtaná meg az új erőt. Méghozzá még azelőtt, hogy ráfordulnánk a hivatalos választási kampányra. Az orbáni hatalom régóta tudatosan ássa alá a társadalmi békét; fenyegeti, és most már az „igazságszolgáltatás” útján ki is iktatja az ellenfeleit; a következő szintlépés a fizikai erőszak lehet, önkéntes jelentkező bőven akad, ha kell.