A Fidesz-szavazó a bárpultnál

A Fidesz-szavazó a bárpultnál ül. Imádom ezeket a biciklihalmos helyeket, ahol OT-rendszámra patinásodott járgányok támasztják a nyitvatartást (persze nem azok, hiszen bringáknak nem jár az „oldtimer” kategória): Csepelek, Campingek meg a besztoff, a hatsebességes Szputnyik versenykerékpár a nyolcvanas évek csúcspontjáról, felfelé kényelmesített sportkormánnyal, rozsdás csengővel, utólagosan liffentett sárhányóval, közepes bevásárlást elnyelő, magasított barkácscsomagtartóval. A kerthelyiség pedig ákombákom állványzatra ügyeskedett hullámos műanyag tetővel napóvott sörpadokkal kerített, piros- vagy kék-fehér kockás nejlonabroszos asztalkákat központozó csorbult üveghamutartók két-háromelemes sorozata.

Gyengeség, tudom, de efféle helyeken napestig elücsörögnék. A Fidesz-szavazó a bárpultnál ül. Ahogy kikérem a földrajzilag értelmezhetetlen okokból idekeveredett dél-magyarországi frencsájz csapolt sörömet, összekacsintunk a mindenkori feleségek örökkön örökké korholó tekintetétől (miszerint már délelőtt iszol) mentes övezetben. Koccintunk, mert a feles rumja és a korsóm ütközése nem sérti nemzeti hagyományainkat.

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 27-én megjelent 2021/35. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!