A Fidesz versenyhátránya

(Nagy Attila Tibor elemzése még az Ukrajna elleni orosz támadás előtt született)

Nem dőlhet hátra Orbán Viktor annak ellenére sem, hogy a közvélemény-kutatások többsége néhány százalékpontos listás vezetést jelez a kormányoldalnak az Egységben Magyarországért ellenzéki tömörüléssel szemben. A mindenkori kormányon lévő pártokat sújtó elhasználódás, az Orbán Viktor személyével szembeni ellenérzések, a hatalomgyakorlás módszerei, valamint a magyar társadalom megoldatlan problémái, ellentmondásai akár a kormányváltáshoz is elegendők lehetnének április 3-án.

Minél hosszabb ideig van egy párt hatalmon, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a választók többsége egyszerűen „ráun” a kormánypártra. Helmut Kohl volt a német történelem egyik legnagyszerűbb vezetője, az újraegyesítés „atyja”, de 16 évig tartó kancellárságának egy súlyos választási vereség vetett véget 1998-ban. A kereszténydemokrata CDU–CSU és a liberális FDP koalíciója körül egyre több lett a botrány, a szavazók jelentős része új arcokat akart, és ennek az elvárásnak kiválóan megfelelt a szociáldemokrata kihívó, a dinamikus Gerhard Schröder. Az idő múlásával Orbán Viktorra nézve is egyre inkább leselkedik a veszély, hogy a szavazók jó része egyszerűen megunja őt. Különösen a választók fiatalabbik részével nem tud mit kezdeni a Fidesz, jelentős részük TikTok-rajongó, nekik a gyurcsányozás nem mond sokat, a kissé archaikus, népmesei stílusú kormányfői beszédek – mint amilyen a mostani országértékelő is volt – az ő stílusuktól elég messze állnak, és akkor a tartalomról még nem is beszéltünk. De más választók is juthatnak arra a gondolatra, hogy 12 év fideszes kormányzás után a frissítés ideje jött el a hatalom csúcsán. Nagyon nehéz ennyi hatalomban eltöltött év után az újdonság varázsát, érdekességét és izgalmát közvetíteni, a Fidesz mostani kampányában a már unalomig ismert Gyurcsány-ellenesség, a Soros György nevezetű ellenségkép püfölése és a jóléti intézkedések folyamatos propagálása folyik.