A főbűnös példakép: a Pilsner Urquell

Axióma a sörkedvelők között, hogy a világos sörök atyja a pilseni. Legalábbis korunk szupermarketjeiben a sörpolcok legjavát a pilseni típusú világos sörök foglalják el.

Nem volt ez mindig így. Az ókori egyiptomiak például úgy főztek sört, hogy árpakenyeret áztattak vízbe, megerjesztették az ázalékot, majd datolyával ízesítették, végül szalma- vagy nádszállal szívták fel kőkorsóikból. (Lám-lám, a gyümölcssziruppal ízesített, szívószállal fogyasztott jellegzetes berlini savanyúsör, a Berliner Weisse ókori előképe.) Nem feltétlenül érdemes, de talán érdekes tudni, hogy az egyiptomi nyelvben a sör és az étel szónak is közös volt a gyökere, és hogy előkelő személyek sírfelirataiban gyakorta szerepelt a következő önvallomás is: „Megvédtem a szegényeket a gazdagoktól, kenyeret, sört, lepényt adtam az éhezőknek, ruhát a mezteleneknek.” Kár, hogy a hieroglifák nem beszélnek arról, vajon működött-e a Nílus menti régiek nyelvén az a szóvicc, hogy: „Magának aztán jól megy a söre… izé, sora.”