A Főnök és elvtelen lakájai

Egy személyt vagy ügyet önérzet nélkül, egyéniségét feladva, szolgai módon kiszolgáló személy; más akarata előtt meghunyászkodó, megalázkodó figura, a felsőbbséget többnyire önző érdekből, gerinctelenül kiszolgáló személy – hangzik a lakáj hivatalos meghatározása az enciklopédiákban. A mindig jól öltözött beosztott főnöke irányába teljes odaadást és szervilizmust tanúsít, azonban gyakran lekezelő, arrogáns és fölényeskedő azokkal szemben, akikkel nincs függőségi viszonyban. A békeidőbeli mesterség kapcsán számtalan kormánypárti politikai szereplő képe megjelenhetne lelki szemeink előtt, a kormányinfóhoz kapcsolódó eset miatt azonban Gulyás Gergely kancelláriaminiszteré a megtiszteltetés, hogy felelevenítettük eme foglalkozás definícióját.

A múltidézés apropója, hogy az elmúlt hetekben kirekesztették a Magyar Hangot a nevezetes kormányzati eseményről, a miértek kapcsán pedig csak cinikus mellébeszélés volt a kancelláriaminiszter reakciója. Bár a kormánypárti oldal politikusai a tényekkel legendásan nem ápolnak túl jó viszonyt, a második legolvasottabb politikai-közéleti hetilap diszkriminálásának indokaként az alacsony olvasottságra hivatkozni mégiscsak az önkényuralmi arrogancia szánalmas megtestesülése. Az abszurditást tetézi, hogy az egyik legolvasottabb hetilappal ellentétben a kormányinfón számos olyan kormánypárti sajtóorgánum is részt vehet, amelyek olvasottsága a mérhetetlen kategóriába tartozik. A NER pártlapjai ezek, ahol a szerzői szabadságot és a kreativitást esetleg hírből ismerik – az előállított nívótlan tartalom révén nehéz is volna számottevő olvasottságot elérniük.

Néhány megállapítás a cikkből:
• „A Főnököt és lakájait talán nem is annyira az alacsony olvasottság zavarja”
• „A sajtószabadságnak nem az az ismérve, hogy egy országban a hatalom kegyéből megjelenhetnek a kormánnyal és politikájával szemben kritikus lapok is.”