„A kapucsínó fiúk szeretnek cselezni”

Thomas Sowunmi előveszi a telefonját, és hosszan keres egy nevet. Egy olyan futballista nevét, aki ugyan szerepelt a nigériai labdarúgók egész világra kiterjedő adatbázisában, de a srác végül angol válogatott lett.

 – Sterling? – tippelek, ám ekkor a Ferencváros, a Vasas, a Dunaújváros egykori játékosa felnéz, és most először nem látom az arcán azt a csibészes félmosolyt, ami nélkül egyébként egyetlen szót sem mondott jó másfél órás beszélgetésünk alatt.
 – Fehér fiú – mondja komoly ábrázattal. Megdöbbenek, és szótlan maradok egészen addig, míg meg nem találja.
– Megvan, Ross Bartley – mutatja a telefonján a ma már játékosközvetítőként tevékenykedő egykori csatár. Magyarázatként Sowumni ennyit fűz hozzá: az édesanyja génjeit örökölte.

*

Törvényszerű, hogy ha interjúzunk a Lagoszban született Thomas Sowunmival, a magyar labdarúgó-válogatott első színes bőrű játékosával, akkor a származás kérdése, valamint az előítéletek és a lelátók kapcsolata óhatatlanul szóba fog kerülni, de beszélgetésünk apropója elsősorban nem ez.

 – Játékosközvetítőként szívesen foglalkozunk roma fiatalemberekkel – noha a honi futballközegben sokan próbálnak lebeszélni erről. De azt látom, hogy a cigány srácokban sokszor inkább megvan az a csibészség, az az akarat és bizonyítási vágy, ami ma sokszor hiányzik a fiatal játékosokból.
– Kik és miért próbálják lebeszélni a roma játékosokról? – kérdezem.