A kordon mögött

– Gyere, üljünk ki egy kicsit a teraszra, a ráksaláta megfeküdte a gyomromat, a majonéz savat csinált. Majdnem beborultam a cséfingek közé, úgy elfogott az émelygés.
– Hőség van kint, nem? De üljünk persze, igyunk egy frissítőt! Egy Mojitót kérek szépen, koktélcseresznyét ne hozzon, köszönöm szépen! Láttál valamit Debrecenből? 

– Csak amennyit a lehajtóról idefelé jövet. Te? Nekem egy jéghideg búzasör lesz, bármilyen jó, citromkarika is jöhet! 
– Én sem sokat. Furcsa, hogy nem látunk ki a fekete lepel miatt. Nem is tudtam, hogy így körbekordonoznak minket. Olyan üres itt minden. 

– Nem a mi dolgunk, ne törődj vele, frakciógyűlés van. Szenzációs volt Viktor most is, ugye? Hozta a formáját. 
– Ja, ja. Tényleg nagy veszedelem a Gyurcsány! Nem aludtam túl jól, bepacsiztam a welcome drinktől, háromszor ment el mellettem a pincércsaj, mit tehettem volna…