A brit uniós kilépő és a globális járvány a kevésbé patinás, szegényebb egyetemeket az összeomlás szélére taszíthatja.
A koronavírus-járvány hatásai rendkívüli kihívás elé állították a brit egyetemeket az elmúlt év során. Az Institute for Fiscal Studies (IFC) arra figyelmeztetett, hogy akár 13 brit felsőoktatási intézmény is pénzügyi összeomlás fenyegethet a járvány következtében kialakult helyzetben, akár minden huszadik diákot érintve. A még 2020 nyarán közzétett tanulmány becslése szerint az Egyesült Királyság felsőoktatási szektora 3 és 19 milliárd font közötti veszteséget könyvelhet el a 2020-2021-es tanév során, annak függvényében, hogy hány diák nem iratkozik végül be.
Az IFS később azt is hozzátette: a kevésbé nagy presztízsű egyetemek fogják leginkább megszenvedni a járvány okozta bevételkieséseket, így vélhetően kénytelenek lesznek leépítésekhez folyamodni, ami akár tovább is ronthatja az ezekben az intézetekben nyújtott oktatás minőségét. Aggasztó, hogy a leginkább érintett intézmények pont azok, amik a társadalmi mobilitást leginkább támogatják és hallgatóik közül legnagyobb számban vannak állami középiskolákban végzettek, míg a hagyományos „elitegyetemek” kevésbé érzik meg a bevételkiesést.
A brit felsőoktatási rendszert azonban egy másik veszély is fenyegeti, ami viszont nem 2020, hanem 2016 szüleménye. A lassan öt évvel ezelőtti, uniós tagságról szóló népszavazáson a brit egyetemi diákság és az intézmények vezetése is túlnyomó többséggel a maradás mellett kampányolt. Ez annak az általános vélekedésnek volt a következménye, hogy a brit egyetemek szakmailag, személyzetileg és pénzügyileg is „jól jártak” az EU-s tagsággal. Ennek azonban 2021. január elsején vége lett. Az oxfordi Higher Education Policy Institute (HEPI), felsőoktatásra specializálódott agytröszt három fő területet nevezett meg, ahol az unió pozitív hatása leginkább érvényesült: kutatás és munkaerő, csereprogramok, illetve a diákok toborzása.
A munkaerőt nem lesz annyira nehéz pótolni
Az Egyesült Királyság az EU kutatási költségvetésének nettó haszonélvezője volt, több mint 3,4 millió eurós pluszt feljegyezve 2007 és 2016 között. Ugyan az összeg az Egyesült Királyság teljes kutatási összegének alig három százaléka, a kutatási együttműködéseket nem csak pénzügyi szempontból érdemes mérni: a laborok közös használata, vagy akár csak az Egyesült Királyságban megtartott európai konferenciák nehezen pótolhatóak, még akkor is, ha a brit kormány pénzügyileg be tudná tömni az egyetemek kutatási költségvetésében keletkezett lyukat.
Hasonlóan bonyolult kihívást jelent a brit kilépés után csökkenő munkaerőáramlás pozitív következményeinek pótlása. Jelenleg minden nyolcadik, britanniai egyetemen dolgozó munkavállaló uniós állampolgár, akik akár úgy is dönthetnek, hogy nem kérnek az egyre inkább nacionalista szigetországból. Azonban ahogy Nick Hillman, a HEPI igazgatója lapunk megkeresésére elmondta, bár az egyetemek „nagyon aggódnak” az uniós munkaerő felvétele elé állított esetleges akadályok miatt, de ezt valamilyen szinten orvosolhatja a harmadik országokból származók munkavállalásának megkönnyebbítése. Egy dolog biztosnak tűnik: mind a munkavállalók, mind a kormányzati kutatási támogatások bevonzása terén hatalmas előnnyel indulnak a tradicionálisan „nagy” egyetemek.
Nem látni, hogy ki nyer az Erasmusból való kilépéssel
Az Erasmus+ program egyike az Európai Unió kevés olyan kezdeményezésének, ami ellen valóban komoly ellenérveket nehéz felhozni, és nem igen akad bárki, aki kritikával élne a programmal szemben. A 2017-2018-as tanévben Nagy-Britanniában közel 32 ezer uniós diák tanult a program keretein belül, azonban alig 17 ezer brit diák töltött el egy szemesztert a szigetországon kívül.
Az utolsó utáni pillanatban megkötött egyezmény értelmében a brit egyetemek a jövőbe nem fognak részt venni az európai cserediák-programban. Az Erasmusban való részvételt rendkívül nehéz lesz pótolni, annak ellenére, hogy a brit kormány minden bizonnyal meg fogja próbálni egyes országokkal megkötött bilaterális szerződésekbe belefoglalni az egyetemi csereprogramokat.
Ez azonban mind hatékonyságában, mind méretében, mind presztízsében el fog maradni az európai alternatívától, ami akár a szigetország további eltávolodásához is vezethet a kontinenstől. Nicola Sturgeon, skót miniszterelnök egyszerűen csak „kulturális vandalizmusnak” nevezte a döntést. A jól megszervezett, mindenki számára elérhető cserediák-programok hiánya a tehetős diákokat kevésbé fogja megviselni, így ők részesei maradhatnak az európai vérkeringésnek, míg a szegényebb hallgatók lehetőségei beszűkülnek. Bár a brit kormány belengette egy új, globálisabb program megteremtését, ami a Turing-program fantázianevet viseli, annak részleteiről lényegében semmit sem lehet tudni.
Pont azok fognak a legrosszabbul járni, akik a kilépésre szavaztak
A 2018-2019-es tanévben a brit egyetemeken tanuló külföldi diákok 29 százaléka volt uniós állampolgár, ez a szám 1996-ban még 46 százalék volt. Az összes felsőoktatásban részvevő diák 6 százalékát az EU adta, a kutatói diplomát szerzők között ez a szám 13 százalék.
A brit felsőoktatásban jelenleg 2335 magyar diák tanul, akik eddig a többi nemzetközi diákhoz képest uniós állampolgárként kifejezetten előnyös feltételekkel tanulhattak, juthattak diákhitelhez és kaphattak munkát. A brit kilépéssel akár 38 ezer fontra is megugorhat az eddig 9250 font összegű tandíj (amit eddig az uniós diákok többsége kedvező feltételű, brit diákhitelből fedezett). A többi tengerentúli diáknak eddig is ezt a magasabb összeget kellett kifizetni, ami megmagyarázza azt, hogy a jól fizető, harmadik országbeli diákok miért tűntek vonzóbb tanulóknak a folyamatosan forráshiánnyal küzdő brit egyetemek számára.
Nick Hillman úgy fogalmazott: „2017-es becslésünk szerint az EU-ból érkező diákok száma akár felére is csökkenhet. Azonban annak is megvan az esélye, hogy ez nem fog bekövetkezni – nem uniós hallgatók nagyon nagy számban érkeznek az egyetemeinkre, annak ellenére, hogy nagyobb összeget kell fizetniük.”
A kérdés azonban óhatatlanul felmerül: nem fogja-e ez a fajta pénzügyi szelektivitás ellehetetleníteni a kevésbé szerencsés hátterű uniós diákokat attól, hogy angol egyetemekre menjenek? Ahogy Hillman elmondta, így is lesznek olyanok, akik ki tudják fizetni a szinte már amerikai egyetemi szinten mozgó tandíjat. Azonban a kevésbé patinás egyetemek és a kevésé „piacképes” képzések várhatóan megszenvedik a kilépést: mert ki fog a Hulli Egyetem hároméves filozófia képzéséért 45 millió forintot (plusz megélhetés) kifizetni?
Az uniós diákok kiesése a szegényebb, újabb egyetemek tömeges összeomlásához vezethet, míg az „elitegyetemeken” várhatóan tovább fog növekedni a gazdag tengerentúliak arányának növekedése. Az egyenlőtlenségek ilyesfajta növekedése pedig pont azokat a közösségeket és társadalmi csoportokat fogja érinteni, amelyek túlnyomó többségben arra szavaztak, hogy a britek elhagyják az Európai Uniót.
