Ahogy idősebb lesz az örvös légykapó, egyre bonyolultabb éneket dalol, de a dal elemei kötöttebbekké válnak, derítették ki az Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE viselkedésökológusai erdei laboratóriumukban, ahol több száz mesterséges odú segítségével vizsgálják a légykapók viselkedésének minden elképzelhető aspektusát. A madárdal bonyolultságának megértésében a hálózatelméletet is segítségül kellett hívni.
A Visegrádi-hegységben vagy hatszáz mesterséges odú várja évről évre az április táján Kelet-Afrikából visszatérő örvös légykapókat (a pontos helyszínt biztonsági okokból nem adhatjuk meg, kellenek még azok az fadobozok). Az odúkat az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék kutatói helyezték ki az elmúlt évtizedekben, nem teljesen önzetlenül. A mesterséges odúk ugyanis hosszas kísérletsorozat kellékei. A menetrendszerint megérkező több száz madár – tudtán kívül – a legkülönfélébb kísérletekben vesz részt, amelyek magatartásuk és ökológiai körülményeik kapcsolatát vizsgálja a párválasztásuktól a fiókanevelésükön és territóriumvédésükön keresztül az énekük jellegzetességéig.
Nemrégiben utóbbi viselkedésükről közöltek tanulmányt Zsebők Sándor vezetésével. A kutató sok éve vizsgálja az állati hangokat, sokat foglalkozik a denevérek ultrahangos navigációjával is.
– A kutatócsoportunk már sok éve vizsgálja az örvös légykapót, és ennek részeként igyekszünk kideríteni, hogy a madárének hogyan jön létre, milyen faktorok vannak rá hatással, és az evolúció során hogyan alakult ki – mondta lapunknak Zsebők Sándor, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa. – Az eddigi vizsgálatokban megmértük a felvett hangok akusztikus jellegzetességeit, és megnéztük, hogy azok összefüggenek-e a párválasztással. Viszont a szintaxissal, tehát az ének egymást követő kis elemeinek sorrendiségével eddig még nem foglalkoztunk.
A szintaxis az állati hangok világában nem teljesen azt jelenti, mint a nyelvészetben, a kutatók sem gondolják, hogy például a madárdal komplexitása, pláne szemantikája összevethető lenne az emberi beszéddel. Viszont az állati hangadások között is találhatunk olyanokat, amelyek ismétlődő, változatos, és így variálható rövid részekből épülnek fel. E részek (a szillabusok) sorrendje akár információt is hordozhat a többi madár számára, illetve függhet az éneklő madár fejlettségétől, egészségi állapotától, életkörülményeitől. A szillabusok rendező elvét hívják szintaxisnak.
Azt már jó néhány éve észrevették a kutatók (vagy legalábbis sejtéseik voltak erről), hogy a madárdal szillabusai nem véletlenszerűen követik egymást, hanem rendszer lehet bennük. Felmerült bennük, hogy talán más dallamot énekelnek a sikeresebb madarak, de az is felvetődött, hogy a hím madár korától függ az ének szerkezete. Azok a vizsgálati módszerek, amelyekkel eddig elemezték a madáréneket, azonban nem voltak alkalmasak e hangsorozatok kutatására. Valami merőben új megközelítésre volt szükségük.
Itt jött a képbe a hálózatelmélet, ami a legkülönfélébb biológiai, de akár társadalomtudományi jelenség újszerű leírására kínál eszközt, és a felrajzolt hálózatokban olyan összefüggésekre derülhet fény, amelyek különben rejtve maradtak volna. Felrajzolták hát hálózatosan a felvett légykapóénekekben azonosított hangelemfajtákat, ahol a hálózat csomópontjait képezték e szillabusok, és azokkal a csomópontokkal kötötték össze őket, amelyek követik őket az énekekben.
Persze, amíg ide eljutottak, addig több száz madár énekét kellett felvenni az erdőben elbújva, hogy ne zavarják az éneklő légykapót, mégis elég közel ahhoz, hogy azonosítani tudják az állatot, és biztosak legyenek benne, hogy az éppen kiszemelt madár énekét rögzítik.
– Miután parabolamikrofonnal távolról felvettük a madár énekét, meg is fogjuk, ami az odúkba helyezett csapdákkal viszonylag egyszerű. A légykapó ezután kap egy gyűrűt, és be is színezzük a tollait, ami pár nap alatt lekopik, de addig messziről látszik, hogy az ő énekét rögzítettük nemrég – folytatja Zsebők Sándor. – Évente nagyjából egy hónapig tudjuk a madarak énekét vizsgálni. Áprilisban érkeznek, és július végén, a költés végeztével már távoznak is. Érkezés után néhány napig énekelnek a hímek, és egy hónap alatt minden madár megérkezik Ilyenkor mindennap kimegyünk a területre, és figyeljük, hogy az újonnan érkezett madarak mely odút foglalják el.
Az odút foglaló hím 15-20 méteres sugarú territóriumot véd a többi hímtől a párbaállási időszakban, ami az avatott szem és fül számára könnyen felismerhető, hiszen a madár az odú körül röpköd és énekel. Amikor egy tojó tűnik fel a színen, máshogy kezdenek énekelni, és mutatják neki az odú nyílását. Ha a tojó végül kötélnek áll, berepül az odúba a hímmel együtt, és ki tudja, mit művelnek ott benn. Mindenesetre ezután kötődés alakul ki közöttük, a tojó pedig megépíti az odú belsejében a fészek nagy részét, a hím csak szimbolikusan segít neki ebben.
E történések közepette számos körülmény változhat a környezetben (illetve a madár szervezetében is), amelyek mind befolyásolhatják az énekét, például a dalban szereplő elemek sorrendjét is. A felrajzolt szillabushálózatok alapján a kutatók ezért meghatározták, hogy a hangsorozatok sorrendje mennyire állandó, és milyen körülményektől függ. Kiderült, hogy a hangelemek sorrendje korántsem véletlenszerű, benne hosszabb stabil sorozatok fedezhetők fel, amelyeket egy madár rendszeresen ugyanúgy ad elő. De ez nem azt jelenti, hogy az énekük egysíkúvá válna, hiszen az is kiderült, hogy a szillabusokat úgy rendezik egymás után, hogy azok hangmagassága minél jobban különbözzön egymástól. Ennek hátterében nem csak az esztétikai igény állhat.
Minthogy a gyorsan váltakozó magasságú hangokat nehezebb kiénekelni (ahogy az emberi énekben is így van ez), ezt talán csak az igazán életrevaló hímek tudják megcsinálni. Talán így jelzik a tojóknak, hogy érdemes őket választani, hiszen erősek, egészségesek, és jó géneket örökítenek majd át a fiókákba. Az idősebb madár több szillabusfajtát ismer, mint a fiatal, és az éneke egyre rendezettebbé, állandóvá válik, ami az élethosszig tartó tanulás eredménye lehet.
A következő lépésben azt fogják megvizsgálni, hogy vajon a madarak tudják-e dinamikusan használni a sorrendiséget. Vagyis, máshogyan szervezik-e éneküket a különböző szociális helyzetekben (különböző madarak jelenlétében), így például, ha a szomszédokat kell távol tartanim vagy a tojók kell megfűzni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
