Alföldi rokonoknál voltam vendégségben immáron sokadszor. Gondolom, mindenki sejti, hogy egy ilyen rokonlátogatás mivel szokott járni, így ezt nem is részletezem. Legutóbbi látogatásom alkalmával a sógor – valamelyik, van belőlük bőven – félrehívott: gyere, mutatok valamit! Fogalmam sem volt róla, miért titokzatoskodik, aztán kiderült: valahonnan szerzett egy légpuskát. Akkoriban ez nem volt olyan egyszerű, mert minden ilyen eszköz tiltva volt, de legalábbis igen szigorú előírásoknak kellett megfelelnie annak, aki légpuskát akart birtokolni. Alaposan meg kellett indokolni, miért szeretne ilyet vásárolni – és mire akarja majd használni. Én természetesen nem kérdeztem a sógort, hogy mi módon tett szert egy ilyen, viszonylag primitív lőfegyverre, gondoltam, nekem aztán tök mindegy, semmi közöm hozzá.
Valamelyik reggel egyedül maradtam a házban, mindenki ment, amerre látott, engem meg hagytak aludni. Foglalkoztatott a puska megléte, ott állt a sarokba támasztva, a sörétek meg az ablakpárkányon, egy dobozban. A működését természetesen ismertem, mint említettem, meglehetősen egyszerű jószágról van szó: lehajtjuk a csövet, ezzel megfeszítjük a rugót, ami a dugattyút mozgatja: a puska föl van húzva. Beletesszük a csőbe a kis ólomgolyót, majd visszahajtjuk a csövet, és ennyi. Lehet lőni. A ravasz meghúzásával a rugó hirtelen előrenyomja a dugattyút, és az összesűrített levegő – ezért légpuska – kilövi a golyót. Szó sincs semmiféle puskaporról meg hasonlókról.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
