Kedves biztos úr, tudom, mit keres rajtam, de becsületszavamra mondom: sem a levél, sem a szablya nincs nálam. Ne legyen Bükkössy a nevem, ha nem igaz. Nehéz időszak áll mögöttem, kedves biztos úr. Nem mennék részletekbe, de pár hónapja kiderült: a vállalkozásom, amit sokáig örök életűnek hittem, összeomlásra ítéltetett. Júliusra már olyan lelkiállapotba kerültem, hogy ha az arcom elé tolnak egy kamerát, én tüstént belezokogtam volna. Egy hete eldöntöttem: kesergés helyett környezetváltozással próbálok gátat szabni nyomasztó gondolataimnak. Megnyitottam a Googlemapsen Magyarország térképét, aztán ráböktem egy pontra a képernyőn. Bükkösvárad. Na, gondoltam, ennek már a neve is biztató. Összepakoltam pár váltás ruhát, beültem a kocsiba, és iszkiri a vidéki idillbe.
Estére értem Bükkösváradra. A panzió üresen állt, még szerencse, hogy a helyi italbolt pultja egyúttal a recepció szerepét is betöltötte. A kocsmáros, mint később kiderült: Jani, megkérdezte, hány napra foglalok. Egy hétre, mondtam. Előre fizet, kártyával is lehet, mondta. Átadtam neki a platina Visát, ám amikor lehúzta, megakadt a szeme a nevemen. Bükkössy Aladár, hogy oda ne rohanjak, mondta. Aztán elkurjantotta magát, hogy az egész kocsma hallotta: emberek, mostantól nincs káromkodás meg óbégatás, pógári viselkedés van, mer’ megjött az új földesúr.
Nem tudom, viccelni akart-e, vagy komolyan gondolta, de sikerült felkeltenie a kocsmai közönség érdeklődését irántam. Kiváltképp egy kopaszodó férfi, akit a többiek professzor úrként szólítottak, faggatott lelkesen, hogy ugye egyenes ági leszármazottja vagyok a falualapító Bükkössyeknek. Dehogy, mondtam neki. De a professzor úr erre azzal felelt a többiek lelkes helyeslése közepette: látszik, hogy igazi Bükkössy vagyok, az őseim is híresek voltak szerénységükről és pritánságukról, s lám, én is őrizni próbálom inkognitómat, csak mert kényelmetlennek találnám a nekem családi jogon kijáró tiszteletet. Aztán kapacitáltak, hadd koccinthassanak egy kupicával az egészségemre. A tizenkettedik után elvonultam a kvartélyomba, és nyugovóra tértem.
Másnap, nem sokkal dél előtt, a professzor úr ébresztett.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
