Pszichológusok ezrei próbálják elmagyarázni a hozzájuk fordulóknak – és a hozzájuk nem fordulóknak is – mi a fontos. Mire érdemes figyelni, hogy életünk szép, egyenes, megakadásoktól mentes mederben folyjon. Most, az ünnep környékén meg aztán tényleg szükség is van erre, hiszen annyi mindenre kell figyelnünk, gondolnunk és annyi akadály keresztezheti utunkat.
Például: a bezárt boltok miatt is legyen étel meg ital. Több napra. És ezt a nagy mennyiséget lehetőleg ne a legnagyobb tömegben, tülekedve, vagy az utolsó darabokat megkapva szerezzük be. Azaz legyen idő válogatni, körülnézni, nem fáradtan beesve kapkodni az üzletben, az utolsó pillanatban. Van, aki úgy értelmezi ezt, hogy legyen változatos, minden évben újat próbáljunk ki, vagy látogassunk el új helyekre, ne legyen unalmas ez a dolog is. Nálunk, a családomban a hagyomány él, terjed és sokasodik, a régi dolgok mellé újak jönnek, amelyek aztán megmaradnak. Ahogy népesedik a család, és egyre több kicsit más kultúrából vagy inkább hagyománykörből érkező ember jön közénk, úgy terebélyesedik a tradíció egyébként is dús fája. Az ételsor azonos, igaz, már csak ketten üljük körül az asztalt. (Vagyis ülünk az asztal mellé…) Mindenki a saját párjával, családjával van, ezt nagyanyámtól örököltük, aki azt mondta: karácsonykor mindenkinek otthon a helye. Halászlé és stíriai metélt követi a klasszikus, a szülőföldemen elterjedt vacsorát, ami szenteletlen ostyából, almából, dióból, fokhagymából és mézből áll. Másnap jön a töltött káposzta, amit az idén megpróbálok nem savanyítottból elkészíteni. Annyit járunk Erdélyben, ott így készítik. Ottani kedves asszonyomtól a recept, meglátjuk milyen lesz. Ezt már sokan esszük.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
