A néplélek mítosza

A magyar néplélek olyan, mint Bangóné Borbély Ildikó vagy Kósa Lajos diplomája; lehet róla beszélni, attól még a valóságban nem létezik. Legalábbis abban a formában bizonyosan nem, ahogy hivatkozni szokás rá. Orbán Viktor sikerének titka a széles körben elterjedt vélekedés szerint, hogy mindenkinél jobban rezonál eme bizonyos néplélek rezdüléseire, s ez az, ami idén tavasszal is győzelemhez segítheti. Ha ez így van, nemcsak különleges együttállásról, vezető és vezetett nagy találkozásáról, hanem arról is beszélhetünk, hogy a magyar néplélek karakterét az fejezi ki, amivé a sokszoros miniszterelnök irányításával a Fidesz az idők során alakult. Érteni vélem, miért érzik így sokan, ám ettől még súlyos félreértés, amely a nyilvánvaló tényekből is kiolvasható.

Meggyőződésem, sem a mai helyzet, sem a múlt történései nem igazolják, hogy létezik néhány olyan tulajdonság, amellyel a magyar nép egésze vagy akár a túlnyomó része jellemezhető volna. Egyszerre vagyunk például a szabadságharcok és a megalkuvások népe, elég itt az 1956-os vulkánkitörésre és az azt követő elcsendesedésre, sikeres kádári konszolidációra utalni. Vagy arra, hogy a kurucok és a labancok is mi voltunk, Ferenc Józsefet pedig előbb a magyar szabadság eltiprójaként, majd bölcs uralkodóként szemlélte népünk sokasága. 1989 nyarán néhány hét elteltével százezrek búcsúztak az újratemetett Nagy Imrétől és mártírtársairól, majd a forradalom miniszterelnökét a halálba küldő pártvezetőtől. Nem a néplélek állandóságára, hanem a közhangulatnak a politikai széljárástól függő változékonyságára utalnak ezek a példák. Ezért is kell óvatosan bánni az olyan kinyilatkoztatásokkal, amelyek általánosan jellemző tulajdonságokkal ruházzák fel a magyarokat.

• Fideszes e a magyar nép?
• Miben rejlik a Fidesz ereje?

A teljes cikket a Magyar Hang január 28-án megjelent, 2022/5. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!